146. ZSOLTÁR.
Tanúság az Istenben való bizodalomról.
1. Hallélu-Jah! Dícsérjed én lelkem az Urat!
2. Dícsérem az Urat az én * életemben, éneklek az én Istenemnek,
míg élek!
3. Ne bízzatok a * Fejedelmekben; az embereknek fijaiban, kikben
nincsen szabadításra való erő.
4. Kimegyen az ő lelkek, és ők földdé lésznek: * a napon elvész
minden ő gondolatjok.
5. Boldog az kinek segítője a Jákóbnak erős Istene, és a kinek
reménysége vagyon.
6. Ki teremtette a mennyet, * földet, tengert, és mint azokban való
állatokat, és az igazmondást megőrizi mind örökké.
7. A nyomorultaknak ítéletet * szolgáltat: eledelt ád az éhezőknek:
az Úr megszabadítja a foglyokat.
8. Az Úr világosítja meg a vakokat: az Úr emeli fel * az elesteket:
az Úr szereti az igazakat.
9. Az Úr oltalmazza a jövevényeket: az árvákat * és özvegyeket
táplálja; a gondoszoknak pedig útjokat elveszti.
10. Uralkodik az Úr mind * örökké: a te Istened, óh Sion,
nemzetségről nemzetségre megmarad! Hallélu-Jah.