146. ZSOLTÁR.

Tanúság az Istenben való bizodalomról.

1. Hallélu-Jah! Dícsérjed én lelkem az Urat!

2. Dícsérem az Urat az én * életemben, éneklek az én Istenemnek, míg élek!

3. Ne bízzatok a * Fejedelmekben; az embereknek fijaiban, kikben nincsen szabadításra való erő.

4. Kimegyen az ő lelkek, és ők földdé lésznek: * a napon elvész minden ő gondolatjok.

5. Boldog az kinek segítője a Jákóbnak erős Istene, és a kinek reménysége vagyon.

6. Ki teremtette a mennyet, * földet, tengert, és mint azokban való állatokat, és az igazmondást megőrizi mind örökké.

7. A nyomorultaknak ítéletet * szolgáltat: eledelt ád az éhezőknek: az Úr megszabadítja a foglyokat.

8. Az Úr világosítja meg a vakokat: az Úr emeli fel * az elesteket: az Úr szereti az igazakat.

9. Az Úr oltalmazza a jövevényeket: az árvákat * és özvegyeket táplálja; a gondoszoknak pedig útjokat elveszti.

10. Uralkodik az Úr mind * örökké: a te Istened, óh Sion, nemzetségről nemzetségre megmarad! Hallélu-Jah.