145. ZSOLTÁR.

Dávid ő magát és minden teremtett állatokat az Istennek dícséretire indit.

1. Dícsérő Zsoltára Dávidnak. Magasztallak tégedet, óh én Istenem, én Királyom, és áldom a te nevedet mind örökkön örökké!

2. Minden napon áldalak tégedet, és dícsérem * a te nevedet örökkön örökké;

3. Nagy az Úr és igen dícséretes, és az ő nagyságának nem mehet senki végére!

4. Egyik nemzetség a másiknak * hirdeti a te dolgaidat, és a te hatalmasságodat beszélik.

5. A te méltóságodnak ékességét és dícsőségét, és a te csudálatos * dolgaidat beszélem.

6. És a te rettenetes dolgaidnak hatalmasságát hirdetik; és a te nagyságodat beszélik.

7. A te jóvoltod nagyságának emlékezetit szólják, és a te igazságodt éneklik, mondván.

8. Kegyelmes * és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra, és nagy az ő kegyelmessége!

9. Jó az Úr mindeneknek, és az ő irgalmassága minden ő teremtett állatin;

10. Dícsérnek tégedet, Uram, minden teremtett állatid, és a te fijaid áldanak tégedet.

11. A te országodnak dicsőségét szólják, és a te hatalmadat hirdetik;

12. Hogy az emberek fijainak tudtokra adják * az ő hatalmasságit, és az ő országa ékességének dicsőségét.

13. A te országod minden időben álló ország, és a te uralkodásod megmarad minden nemzetségről nemzetségre!

14. Az Úr támogat minden elesendőket, és felemel minden * meggörbedteket.

15. Mindeneknek szemeik te * reád néznek, és te adsz azoknak eledelt alkalmatos időben.

16. Megnyitod a te kezedet, és bétöltesz minden lelkes állatot a te jóvoltodból.

17. Igaz az Úr minden * útaiban, és kegyelmes minden dolgaiban.

18. Közel vagyon az Úr mindenekhez, kik őtet tökéletességgel * hívják.

19. Az őtet félőknek akaratjokat * tészi, azoknak könyörgéseket meghallgatja, és őket megszabadítja.

20. Megőrizi az Úr mind azokat, kik őtet szeretik; de a gonoszokat mind elveszti.

21. Az Úrnak dícséretit szolja az én szám, és áldja az ő szentséges nevét * minden test mind örökkön és örökké!