145. ZSOLTÁR.
Dávid ő magát és minden teremtett állatokat az Istennek dícséretire
indit.
1. Dícsérő Zsoltára Dávidnak. Magasztallak tégedet, óh én Istenem,
én Királyom, és áldom a te nevedet mind örökkön örökké!
2. Minden napon áldalak tégedet, és dícsérem * a te nevedet örökkön
örökké;
3. Nagy az Úr és igen dícséretes, és az ő nagyságának nem mehet
senki végére!
4. Egyik nemzetség a másiknak * hirdeti a te dolgaidat, és a te
hatalmasságodat beszélik.
5. A te méltóságodnak ékességét és dícsőségét, és a te csudálatos *
dolgaidat beszélem.
6. És a te rettenetes dolgaidnak hatalmasságát hirdetik; és a te
nagyságodat beszélik.
7. A te jóvoltod nagyságának emlékezetit szólják, és a te
igazságodt éneklik, mondván.
8. Kegyelmes * és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra, és nagy az
ő kegyelmessége!
9. Jó az Úr mindeneknek, és az ő irgalmassága minden ő teremtett
állatin;
10. Dícsérnek tégedet, Uram, minden teremtett állatid, és a te
fijaid áldanak tégedet.
11. A te országodnak dicsőségét szólják, és a te hatalmadat
hirdetik;
12. Hogy az emberek fijainak tudtokra adják * az ő hatalmasságit,
és az ő országa ékességének dicsőségét.
13. A te országod minden időben álló ország, és a te uralkodásod
megmarad minden nemzetségről nemzetségre!
14. Az Úr támogat minden elesendőket, és felemel minden *
meggörbedteket.
15. Mindeneknek szemeik te * reád néznek, és te adsz azoknak
eledelt alkalmatos időben.
16. Megnyitod a te kezedet, és bétöltesz minden lelkes állatot a te
jóvoltodból.
17. Igaz az Úr minden * útaiban, és kegyelmes minden dolgaiban.
18. Közel vagyon az Úr mindenekhez, kik őtet tökéletességgel *
hívják.
19. Az őtet félőknek akaratjokat * tészi, azoknak könyörgéseket
meghallgatja, és őket megszabadítja.
20. Megőrizi az Úr mind azokat, kik őtet szeretik; de a gonoszokat
mind elveszti.
21. Az Úrnak dícséretit szolja az én szám, és áldja az ő szentséges
nevét * minden test mind örökkön és örökké!