138. ZSOLTÁR.
Hálaadása Dávidnak.
1. Dávid Zsoltára. Dícsérlek tégedet teljes * szívemból, az istenek
# előtt éneket mondok néked!
2. Meghajtom * magamat a te szentségednek templománál, és dícsérem
a te nevedet, a te kegyelmességed és igazmondásod felől; mert mindeneknek
felette magasztaltad a te nevedeet és a te beszédedet.
3. A melly nap kiáltottam, azonnal meghallgattál engemet;
megszaporítottad az én lelkemben az erőt.
4. Dícsérnek tégedet, óh Uram, a földnek minden * Királyai, mikoron
hallándják a te szádnak beszédit.
5. És éneket mondanak az Úrnak útai felől; mivelhogy nagy az Úrnak
dicsősége!
6. Mert jóllehet felséges az Úr; mindazáltal az alázatost * nézi;
és a kevélyeket nagy távol látja.
7. Ha a nyomorúságnak közepette járok is, megelevenítesz engemet;
az én ellenségimnek haragjok ellen kinyujtod a * te kezedet, és megtart engemet
a te jobbkezed.
8. Az Úr * elvégzi a mit én bennem kezdett; # Uram a te
irgalmasságod mind örökké vagyon; a te kezeidnek munkáit ne hagyjad el!