138. ZSOLTÁR.

Hálaadása Dávidnak.

1. Dávid Zsoltára. Dícsérlek tégedet teljes * szívemból, az istenek # előtt éneket mondok néked!

2. Meghajtom * magamat a te szentségednek templománál, és dícsérem a te nevedet, a te kegyelmességed és igazmondásod felől; mert mindeneknek felette magasztaltad a te nevedeet és a te beszédedet.

3. A melly nap kiáltottam, azonnal meghallgattál engemet; megszaporítottad az én lelkemben az erőt.

4. Dícsérnek tégedet, óh Uram, a földnek minden * Királyai, mikoron hallándják a te szádnak beszédit.

5. És éneket mondanak az Úrnak útai felől; mivelhogy nagy az Úrnak dicsősége!

6. Mert jóllehet felséges az Úr; mindazáltal az alázatost * nézi; és a kevélyeket nagy távol látja.

7. Ha a nyomorúságnak közepette járok is, megelevenítesz engemet; az én ellenségimnek haragjok ellen kinyujtod a * te kezedet, és megtart engemet a te jobbkezed.

8. Az Úr * elvégzi a mit én bennem kezdett; # Uram a te irgalmasságod mind örökké vagyon; a te kezeidnek munkáit ne hagyjad el!