129. ZSOLTÁR.

A híveknek e világon való sok nyomorúságok, és Istentől való megszabadítások.

1. Éneke a grádicsoknak. Gyakorta nyomorgattak engemet az én ifjúságomtól * fogva, mondja most az Izráel!

2. Gyakorta nyomorgattak engemet az én ifjúságomtól fogva; mindazáltal nékem semmit nem árthattak.

3. Az én hátamon szántottak a szántók, és hosszú barázdát vontak.

4. Az Úr igaz, elszaggatta * a gonoszoknak köteleket.

5. Megszégyenülnek és hátratérülnek mind azok, a kik gyűlölik a * Siont.

6. Ollyanok lésznek mint * a házfedelen való fű, melly, minekelőtte kiszaggattatnék, meszárad:

7. Mellyel az arató meg nem tölti az ő markát, sem az ő ölét a kévekötő.

8. És nem mondják az útonjárók: Az Úrnak áldása legyen rajtatok; áldunk titeket az Úrnak nevében.