116. ZSOLTÁR.

Hálaadása Dávidnak szabadításért.

Szeretem az Urat, mert meghallgatja az én szómat * és az én imádságomat.

2. Mert az ő fülét én hozzám hajtotta, mikor az én életemben napjaiban őtet segítségül hívnám.

3. Körűlvettek vala engemet a halálnak kötelei, * és a pokolnak keserűségei elfoglaltak vala engemet; nyomorúságot és nyavalyát találtam vala;

4. És az Úrnak nevet * segítségűl hívám, ezt mondván: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

5. Kegyelmes az Úr és * igaz, és a mi Istenünk irgalmas;

6. Megőrizi az alázatosokat az Úr; mikor elfogyatkoztam * volna megszabadíta enegemet.

7. Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba; mert az Úr * jó tett te veled.

8. Mivelhogy megszabadítottad az én lelkemet a * haláltól, szemeimet a könyhullástól, lábaimat az eséstől.

9. Szüntelen járok az Úrnak orczája előtt az élőknek földökben.

10. Hittem * és azért # szóltam; noha én felette igen magláztattam volna.

11. Én azt mondottam az én félelmemnek idején: Minden ember * hazug!

12. Mivel fizessek az Úrnak minden én hozzám való jótéteményiért?

13. A szabadulásért való * háláadásnak poharát vészem, és az Úrnak nevét hívom segítségűl!

14. Az én fogadásimat * megadom az Úrnak, majd az ő egész népe előtt.

15. Az Úrnak szemei * előtt becsületes az ő szenteinek halálok!

16. Uram, kétség nélkül én te * szolgád vagyok, én te szolgád vagyok a te szolgálóleányodnak fija, ki az én # köteleimet elszaggattad;

17. Tenéked áldozom * háláadásnak áldozatjával és az Úrnak nevét segítségűl hívom.

18. Az én fogadásimat megadom az Úrnak, majd az ő egész népe előtt.

19. Az Úr házának * pitvariban: te közepetted # óh Jérusálem! Dícsérjétek az Urat: