116. ZSOLTÁR.
Hálaadása Dávidnak szabadításért.
Szeretem az Urat, mert meghallgatja az én szómat * és az én
imádságomat.
2. Mert az ő fülét én hozzám hajtotta, mikor az én életemben
napjaiban őtet segítségül hívnám.
3. Körűlvettek vala engemet a halálnak kötelei, * és a pokolnak
keserűségei elfoglaltak vala engemet; nyomorúságot és nyavalyát találtam vala;
4. És az Úrnak nevet * segítségűl hívám, ezt mondván: Kérlek Uram,
szabadítsd meg az én lelkemet!
5. Kegyelmes az Úr és * igaz, és a mi Istenünk irgalmas;
6. Megőrizi az alázatosokat az Úr; mikor elfogyatkoztam * volna
megszabadíta enegemet.
7. Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba; mert az Úr * jó tett te
veled.
8. Mivelhogy megszabadítottad az én lelkemet a * haláltól,
szemeimet a könyhullástól, lábaimat az eséstől.
9. Szüntelen járok az Úrnak orczája előtt az élőknek földökben.
10. Hittem * és azért # szóltam; noha én felette igen magláztattam
volna.
11. Én azt mondottam az én félelmemnek idején: Minden ember *
hazug!
12. Mivel fizessek az Úrnak minden én hozzám való jótéteményiért?
13. A szabadulásért való * háláadásnak poharát vészem, és az Úrnak
nevét hívom segítségűl!
14. Az én fogadásimat * megadom az Úrnak, majd az ő egész népe
előtt.
15. Az Úrnak szemei * előtt becsületes az ő szenteinek halálok!
16. Uram, kétség nélkül én te * szolgád vagyok, én te szolgád
vagyok a te szolgálóleányodnak fija, ki az én # köteleimet elszaggattad;
17. Tenéked áldozom * háláadásnak áldozatjával és az Úrnak nevét
segítségűl hívom.
18. Az én fogadásimat megadom az Úrnak, majd az ő egész népe előtt.
19. Az Úr házának * pitvariban: te közepetted # óh Jérusálem!
Dícsérjétek az Urat: