109. ZSOLTÁR.
Könyörgése Dávidnak Doég ellen; a Krisztusnak Júdás ellen.
Dávidnak Zsoltára, az Éneklőmesternek engedtetett. *
1. Én dícséretemnek Istene, ne hallgass:
2. Mert a gonosznak szája, és az álnok száj ellenem felnyitotta
magát: szóltak az én ellenem * hazug nyelvvel.
3. És gyűlölséges beszédekkel körülvettek engemet, és ostromlottak
engemet ok nélkül.
4. A helyébe * hogy én szeretem őket, velem ellenkeznek: és pedig
imádkozom vala ő érettek;
5. És adtak nékem gonoszt a jó * helyébe, és gyűlölséget az én
szeretetem helyébe.
6. Adj néki gonosz Fejedelmet, és az ellenség álljon az ő jobbkeze
felől.
7. Mikor törvénykezik: meggyőzettetvén jöjjön ki onnét; és az ő
könyörgései változzanak bűnné.
8. Az ő életének napjai legyenek * kevesek: és az ő Fejedelemségét
más vegye el.
9. Az ő fijai * legyenek árvákká, és az ő felesége legyen özveggyé.
10. Az ő fijai bujdossanak el, kolduljanak, és keressenek eledelt
az ő előpusztult helyeken.
11. Foglalja el az uzsorás minden ő jószágát: és az idegenek rgadozzák
el minden marháját:
12. Ne legyen néki, a ki állhatatos lenne hozzá a jótéteményben, és
ne legyen a ki könyörüljön az ő árváin:
13. Az ő maradékai * vesszenek el, a második nemzetségben
töröltessék el azoknak nevek:
14. Az ő attyaiknak * álnokságok legyen emlékezetben az Úr előtt;
és az ő annyának gonoszsága el ne töröltessék.
15. Legyenek az Úr előtt mindenkor; és töröltessék el a földről az
ő emlékezetek;
16. Mert nem emlékezett meg arról hogy irgalmasságot * cselekednék;
és kergette a szegény nyomorúlt férjfiat, és a megkeseredett szívűt, hogy azt
megölné.
17. És szerette az átkot; hogy reá szállana, és nem akarta az
áldást; és eltávozik tőle.
18. Hogy felöltöztetnék átokkal mintegy öltözettel, és bémenne mint
a víz ő beléje, és mint az olaj az ő csontjaiba.
19. Legyen ő rajta mintegy palást, mellyel béfedeztessék, és mint
az övedező, mellyel szüntelen béövedeztessék.
20. E legyen jutalmok az Úrtól az én ellenségimnek, és a kik
gonoszt mondanak az én lelkem ellen:
21. De te Uram Isten, cselekedjél jót velem a te nevedért:
mivelhogy jó a te irgalmasságod, szabadiíts meg engemet;
22. Mert szegény vagyok és szükölködő, és az én szívem bennem
megsebesitetett.
23. Mint az árnyék, * mikor elhanyatlik el kell mennem: és ide s
tova hányattatom mint a sáska.
24. Az én térdeim tántorognak az étlenség miatt, és az én testem
megszáradott; mivel nedvesség nincsen bennem!
25. Annakfelette gyalázatossá * lettem ő előttök; mikor engemet
látnak, tekergetik fejeket rajtam.
26. Légy seg1tségül nékem, óh Uram és Istenem: szabadits meg *
engemet a te kegyelmességed szerint!
27. Hadd tudják meg, hogy te kezed ez, és hogy Uram te mívelted
ezt.
28. Átkoztak ők, de te áldj meg; ellenem támadnak ők. de *
megszégyenülnek, és a te szolgád örvendez.
29. Az én ellenségim körülvétetnek gyalázattal; * és béfedeztetnek
mintegy palásttal az ő szégyenekkel.
30. Dícsérem az Urat felette igen az én számmal, és sok embereknek
* gyülekezetekben tisztelem őtet;
31. Mivelhogy a szegénynek * jobbkeze felől áll, hogy megtartsa
annak lelkét azoktól, a kik kárhoztatják azt!