108. ZSOLTÁR.
Könyörgése Dávidnak egész birodalmáért.
1. Dícséreti Zsoltára Dávidnak.
2. Kész az én * szívem, óh Isten, éneklek és dícséretet mondok, az
én dicsőségemmel is éneklek!
3. Kelj fel én lantom és hegedűm; felserkenek jó reggel!
4. Dícsérlek téged a * pogányok között, Uram, és éneket mondok néke
a népek között:
5. Mert mind az egeknek felette felmagasztaltatott a te * jóvoltad.
és mind a felhőkig vagyon a te igazmondásod.
6. Magasztaltassál fel az egeknek felette, óh Isten, és mind az
egész földön a te dicsőséged!
7. Hogy szabaduljanak meg a te szerelmesid; tarts meg a * te
jobbkezeddel, és hallgass meg engemet.
8. Az Isten * szólott az ő szentséges helyéből; örvendezek azért, a
Sikémitáknak jószágokat elosztom: és a Sukkótnak völgyét elmérem;
9. Enyim Gileád, enyim * Manasse; és Efraim az én fejemnek ereje,
és Júda az én törvénytevőm.
10. Moáb az én mosdó * medenczém, Edomra vetem az én sarumat; és a
Filiszteusokon örvendezek.
11. De kicsoda viszen engemet a kerített városokba? kicsoda vinne
engemet Edom ellen? *
12. Avagy nem te é * óh Isten, ki minket megvetettél vala, hogy ki
ne mennél, óh Isten, a mi seregeinkkel!
13. Légy segítségül nékünk a * háborúságban; mert hijábavaló az
emberi segítség.
14. Az Istenben bízván * cselekedjünk erősen; és ő megtapodja # mi
ellenséginket.