108. ZSOLTÁR.

Könyörgése Dávidnak egész birodalmáért.

1. Dícséreti Zsoltára Dávidnak.

2. Kész az én * szívem, óh Isten, éneklek és dícséretet mondok, az én dicsőségemmel is éneklek!

3. Kelj fel én lantom és hegedűm; felserkenek jó reggel!

4. Dícsérlek téged a * pogányok között, Uram, és éneket mondok néke a népek között:

5. Mert mind az egeknek felette felmagasztaltatott a te * jóvoltad. és mind a felhőkig vagyon a te igazmondásod.

6. Magasztaltassál fel az egeknek felette, óh Isten, és mind az egész földön a te dicsőséged!

7. Hogy szabaduljanak meg a te szerelmesid; tarts meg a * te jobbkezeddel, és hallgass meg engemet.

8. Az Isten * szólott az ő szentséges helyéből; örvendezek azért, a Sikémitáknak jószágokat elosztom: és a Sukkótnak völgyét elmérem;

9. Enyim Gileád, enyim * Manasse; és Efraim az én fejemnek ereje, és Júda az én törvénytevőm.

10. Moáb az én mosdó * medenczém, Edomra vetem az én sarumat; és a Filiszteusokon örvendezek.

11. De kicsoda viszen engemet a kerített városokba? kicsoda vinne engemet Edom ellen? *

12. Avagy nem te é * óh Isten, ki minket megvetettél vala, hogy ki ne mennél, óh Isten, a mi seregeinkkel!

13. Légy segítségül nékünk a * háborúságban; mert hijábavaló az emberi segítség.

14. Az Istenben bízván * cselekedjünk erősen; és ő megtapodja # mi ellenséginket.