105. ZSOLTÁR.
Dícséreti és háláadása az Isten népének.
Tiszteljétek az urat, hívjátok segítségűl az ő nevét, hirdessétek a
népek között az ú * cselekedetit!
2. Énekeljetek néki, és mondjatok dicséretet őnéki; szóljatok
minden ő csudáiról.
3. Dicsekedjetek az ő szent nevében: örvendezzen azoknak szívek,
kik * keresik az Urat.
4. Keressétek az Urat és az ő erejét; keressétek az ő * orczáját
szüntelen.
5. Emlékezzeteke meg az ő * csudáiról, mellyeket csekedett; az ő
csudáiról és az ő szájának itéletiről.
6. Óh Ábrahámnak ő szolgájának magva! Jákóbnak ő választottának *
fijai.
7. Ez Úr a mi Istenünk: mind az egész földön vagynak az ő ítéleti.
8. Megemlékezik mind örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről,
mellyet parancsolt ezer nemzetségiglen.
9. Mellyet szerzett * Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküvéséről.
10. Mellyet megerősített * Jákóbnak örök végezés szerint, és az
Izráelnek örök szövetésgűl.
11. Ezt mondván: Néked adoma Kanaán * földét, hogy legyen néktek
sors szerint való örökségtek.
12. Jóllehet szám szerint kevesen volnának, igen kevesen és
zsellérek abban;
13. És egy nemzetség közzűl más közzé mennének, és egy országból *
más nép közzé:
14. És nem engedé, hogy valaki ártana nékik; és ő éretek a
Királyokat * is megdorgálta, ezt mondván:
15. Az én megkenettetteimet ne illessétek; és az én Prófétáimnak ne
ártsatok.
16. És éhséget * szerze a földön: és a kenyérnek minden táplását
elvevé.
17. Elkülde ő előttök egy * férjfiat, tudniillik Józsefet, ki
eladattatott vala rabságra.
18. Kinek lábait békókba veték, a vas általhatá az ő lelkét.
19. Mind az ideig, mellyen bé ekl vala az ő beszédének teljesedni:
az Úr beszéde megpróbálá őtet.
20. Elküldé a Király, és * elbocsáttatá őtet a népeknek Fejedelme,
és elszabadítá őtet;
21. Úrrá * tevé őtét az ő házán, és minden jószágán Fejedelemmé;
22. Hogy az ő Fejedelmit is az ő akaratja szerint meegkötöztetné,
és hogy az ő Véneit tanítaná bölcseségre.
23. Akkor méne Izráel * Égyiptomba, és Jákób bujdosék a Khám
földén.
24. És megszaporítá * Isten az ő népét felette igen, és az ő
ellenséginél erősebbé tevé.
25. Elfordítá azoknak szíveket, hogy meggyűlölnék az ő népét, és *
álnokúl cselekedének az ő szolgáival.
26. Elbócsátá * Mózest az ő szolgáját, és Áront, kit választott
vala.
27. Kik azok között nagy * csudákat tettek, és jeleket a Khám
földén.
28. Bocsáta * setétséget, és besetétité azt; és a csudák nem voltak
engedetlenek az ő beszédinek.
29. Azoknak vizeket * vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
30. Az ő földök békákat * terme, mellyek az ő Királyoknak házaiban
is voltak.
31. Parancsola; és támada legyeknek soksága, és tetvek minden ő
határokban.
32. Az ő esőjöket * kőesővé változtatta vala, és égő tüzet bocsáta
az ő földökre.
33. És elveré azoknak szőlőit, figefáikat, és elveszté az ő
határoknak termőfáit.
34. Parancsola: és támadának * sáskák, és számlálhatatlan sok
cserebogár.
35. És minden zöldellő füvet megemészté az ő földekben, és
megemészté az ő földöknek gyümölcsét.
36. És minden * elsőszülöttet megölé az ő földökben, minden ő
erejeknek első zsengéjét.
37. És kihozá őket ezüsttel * és arannyal; és az ő cselédjekben egy
sem volt beteges.
38. Örvendeze * Égyiptom az ő kijöveteleken: mert az ő tőlök való
félelem megkörnyékezte vala azokat.
39. Kiterjeszté Isten a * felhőt, hogy őket béfedezné: és a tüzet,
hogy éjjel világosságot adna.
40. Könyörgének; és * fürjeket hoza, és mennyei kenyeret adott
nékik.
41. Megnyitá a kősziklát; * és vizek jövének ki, mellyek folytak a
száraz földön mint a folyóvíz;
42. Mert megemlékezék az ő szentséges beszédéről, mellyet mondott
volt Ábrahámnak * az ő szolgájának.
43. Kihozá azért az ő népét örömmel, és vigassággal * az ő
válsztottit.
44. És adá azonak a pogányok földét; és a népeknek munkájokat *
vették örökségúl;
45. Hogy * megtartanák az ő rendelésit, és megőriznék az ő
törvényit: Dícsérjétek az Urat!