105. ZSOLTÁR.

Dícséreti és háláadása az Isten népének.

Tiszteljétek az urat, hívjátok segítségűl az ő nevét, hirdessétek a népek között az ú * cselekedetit!

2. Énekeljetek néki, és mondjatok dicséretet őnéki; szóljatok minden ő csudáiról.

3. Dicsekedjetek az ő szent nevében: örvendezzen azoknak szívek, kik * keresik az Urat.

4. Keressétek az Urat és az ő erejét; keressétek az ő * orczáját szüntelen.

5. Emlékezzeteke meg az ő * csudáiról, mellyeket csekedett; az ő csudáiról és az ő szájának itéletiről.

6. Óh Ábrahámnak ő szolgájának magva! Jákóbnak ő választottának * fijai.

7. Ez Úr a mi Istenünk: mind az egész földön vagynak az ő ítéleti.

8. Megemlékezik mind örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, mellyet parancsolt ezer nemzetségiglen.

9. Mellyet szerzett * Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküvéséről.

10. Mellyet megerősített * Jákóbnak örök végezés szerint, és az Izráelnek örök szövetésgűl.

11. Ezt mondván: Néked adoma Kanaán * földét, hogy legyen néktek sors szerint való örökségtek.

12. Jóllehet szám szerint kevesen volnának, igen kevesen és zsellérek abban;

13. És egy nemzetség közzűl más közzé mennének, és egy országból * más nép közzé:

14. És nem engedé, hogy valaki ártana nékik; és ő éretek a Királyokat * is megdorgálta, ezt mondván:

15. Az én megkenettetteimet ne illessétek; és az én Prófétáimnak ne ártsatok.

16. És éhséget * szerze a földön: és a kenyérnek minden táplását elvevé.

17. Elkülde ő előttök egy * férjfiat, tudniillik Józsefet, ki eladattatott vala rabságra.

18. Kinek lábait békókba veték, a vas általhatá az ő lelkét.

19. Mind az ideig, mellyen bé ekl vala az ő beszédének teljesedni: az Úr beszéde megpróbálá őtet.

20. Elküldé a Király, és * elbocsáttatá őtet a népeknek Fejedelme, és elszabadítá őtet;

21. Úrrá * tevé őtét az ő házán, és minden jószágán Fejedelemmé;

22. Hogy az ő Fejedelmit is az ő akaratja szerint meegkötöztetné, és hogy az ő Véneit tanítaná bölcseségre.

23. Akkor méne Izráel * Égyiptomba, és Jákób bujdosék a Khám földén.

24. És megszaporítá * Isten az ő népét felette igen, és az ő ellenséginél erősebbé tevé.

25. Elfordítá azoknak szíveket, hogy meggyűlölnék az ő népét, és * álnokúl cselekedének az ő szolgáival.

26. Elbócsátá * Mózest az ő szolgáját, és Áront, kit választott vala.

27. Kik azok között nagy * csudákat tettek, és jeleket a Khám földén.

28. Bocsáta * setétséget, és besetétité azt; és a csudák nem voltak engedetlenek az ő beszédinek.

29. Azoknak vizeket * vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.

30. Az ő földök békákat * terme, mellyek az ő Királyoknak házaiban is voltak.

31. Parancsola; és támada legyeknek soksága, és tetvek minden ő határokban.

32. Az ő esőjöket * kőesővé változtatta vala, és égő tüzet bocsáta az ő földökre.

33. És elveré azoknak szőlőit, figefáikat, és elveszté az ő határoknak termőfáit.

34. Parancsola: és támadának * sáskák, és számlálhatatlan sok cserebogár.

35. És minden zöldellő füvet megemészté az ő földekben, és megemészté az ő földöknek gyümölcsét.

36. És minden * elsőszülöttet megölé az ő földökben, minden ő erejeknek első zsengéjét.

37. És kihozá őket ezüsttel * és arannyal; és az ő cselédjekben egy sem volt beteges.

38. Örvendeze * Égyiptom az ő kijöveteleken: mert az ő tőlök való félelem megkörnyékezte vala azokat.

39. Kiterjeszté Isten a * felhőt, hogy őket béfedezné: és a tüzet, hogy éjjel világosságot adna.

40. Könyörgének; és * fürjeket hoza, és mennyei kenyeret adott nékik.

41. Megnyitá a kősziklát; * és vizek jövének ki, mellyek folytak a száraz földön mint a folyóvíz;

42. Mert megemlékezék az ő szentséges beszédéről, mellyet mondott volt Ábrahámnak * az ő szolgájának.

43. Kihozá azért az ő népét örömmel, és vigassággal * az ő válsztottit.

44. És adá azonak a pogányok földét; és a népeknek munkájokat * vették örökségúl;

45. Hogy * megtartanák az ő rendelésit, és megőriznék az ő törvényit: Dícsérjétek az Urat!