104. ZSOLTÁR.

Dicséreti az Istennek a teremtett dolgokról, és mindeneknek szép rendiről.

Áldjad én * lelkem az Urat: én Uram Istenem, felette igen felmagasztaltattál: dicsőséget és ékességet öltöztél magadra!

2. Ki magadat * világossággal, mintegy öltözettel körűlvetted, # és kiterjesztetted az egeket, mintegy kárpitot.

3. Ki a vizekben szerzette az ő lakhelyeit: ki a felhőket rendelte az ő * szekerévé és jár a szélnek szárnyain:

4. Ki a szeleket ő követivé tette, és ő szolgáivá lángoló tüzet.

5. Fundálta a földet az ő * oszlopin, melly soha örökké meg nem mozdúl.

6. Mélységes vizekkel, mintegy öltözettel, béborítottad vala azt; a * hegyeknek felette állanak vala a vizek;

7. De a te parancsolatodra * eloszlának a te mennydörgésednek szavára hamar elmenének.

8. Felemelkedének a hegyek, és a völgyek leszállának a helyre, mellyet azoknak rendeltél vala.

9. Határt * vetettél azoknak, mellyet által nem hágnak, és vissza nem térnek a földnek elboríttatására.

10. Ki a forrásokat folyóvizekké tészed, hogy a hegyek között folyjanak.

11. Hogy azokból igyanak a mezei minden vadak, és a vadszamarak megenyhitsék az ő szomjúságokat.

12. Azok mellett lakoznak az égi madarak, és a fáknak ágai közzűl szólnak:

13. Ki megöntözi a * hegyeket az ő lakhelyeiből, hog a te cselekedetednek hasznából megelégítessék a föld.

14. Teremt szénát a barmoknak, és fűvet az embereknek hasznokra; hogy eledelt végyenek a földből.

15. Ki borral * megvídámítja az embernek szívét, és orczáját # megfényesíti olajjal, és kenyérrel az embernek szívét erősíti;

16. Az Úrnak fái megelégíttetnek: a Libánusnak czédrusai, melyleket plántátl;

17. Mert a madarak azokon fészket raknak és az eszterágok, mellyeknek házok a jegenyefák.

18. A magas hegyek a vadkecskéknek, a kősziklák a hörcsököknek * hajlékjok.

19. Teremtette a holdat * biznyos időkne, mutatására; és a napot, melly az ő alámenetelét tudja.

20. Setégséget szerzesz, hogy éjszaka legyen, mellyen az erdőknek minden vadai kijőnek;

21. Az oroszlán kölykök, mellyek ordítanak * a prédáért, keresvén az erős Istentől az ő eledeleket.

22. Feltáma a nap: és ismét elrejteznek, és az ő hajlékokban lefeküsznek.

23. Kimegen az ember az ő munkájára, és az ő dolgára mind estvéig.

24. Melly nagyok a te cselekedeteid Uram! mindeneket bölcsen teremtettél; bétölt a föld a * te gazdagságiddal!

25. E nagy és széles tenger, mellyben vagynak számlálhatatlna úszó állatok; és apró álaltok nagyokkal egybe!

26. Azon járnak a gályák; a * nagy czethal, mellyet te formáltál, hogy játszodozzék abban.

27. Mind ezek te reád néznek, hogy eledelt * adj nékik alkalmatos időben!

28. Mikor te adsz nékik; akkor takarnak! mikor a te kezedet megnyitod; akkor bételnek a te jóvoltoddal.

29. Mikor elfordítod orczádat, megháborodnak; mikor elvészed azoknak lelkeket, elfogyatkoznak, * és földdé lésznek;

30. Ha a te lelkedet kibocsátod, megújulnak; és megújítod a földnek színét;

31. Legyen az Úrnak dicsőség * mind örökké; és örvendezzen az Úr az ő teremtett állatiban.

32. Ki mikor a földre tekint: megretten az; a ki a hegyeket megüti: * és füstölgenek:

33. Éneklek az Úrnak az én életemben: éneket mondok az én Istenemnek, a míg vagyok.

34. Legyen kedves néki az én beszédem; éneket mondok az én Istenemnek, a míg vagyok.

35. Vesszenek el a bűnös emberek e földről, és a hitetlenek többé ne legyenek! Áldjad én lelkem az Urat. Dícsérjétek az Urat!