102. ZSOLTÁR.
Könyörgések a Zsidóknak a Babilónai fogságból való
megszabadulásért.
1. Imádsága a nyomorultnak, midőn reá félelem rohan, és panaszit az
Úr előtt kiönti.
2. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és az én kiáltásom jusson
* te hozzád.
3. Ne rejtsd el a te orczádat én tőlem; a melly nap szorongattatom,
hajtsd én hozzám a te füldet: a melly nap kiáltok, hamar hallgas meg engemet
4. Mert megemésztetnek mint a * füst az én napjaim, és az én
csomatim mint az üszög megégtek.
5. Az én szívem minekutánna megverettetett, megszáradott mint a fű,
annyira hogy elfelejtkezzem ételemről is.
6. Az én nyögésemnek szava miatt, az én csontom az én húsomhoz *
ragadott.
7. Hasonlatossá lettem a pusztában lakozó ökörbikához: ollyanná
lettem mint a bagoly a pusztában!
8. Vígyázok, és ollyan vagyok, mint az egyedűlvaló veréb a ház
héján!
9. Minden napon gyalázattal illetnek engemet az én ellenségim; és a
kik engemet csúfolnak, én reám esküsznek.
10. Annakokáért a port, mint a kenyeret, eszem vala, és az én italomat
könyhullatással eleegyítem vala.
11. A te haragod és búsulásod miatt: mert felemelvén a földhöz
ütöttél engemet.
12. Az én napjaim hasonlatosok az elhanyatlott * árnyékhoz: és én
mint a fű megszáradtam.
13. Te pedig, uram, mind örökké megmaradsz, és a te emlékezeted
nemzetségről nemzetségre megmarad!
14. Azért te felkelvén könyörülsz a Sionon: mert ideje, hogy
könyörülj rajta, mert eljött az * idő!
15. Mert a te szolgáid annak köveiben gyönyörködnek, * és annak
porán könyörülnek.
16. És félik a pogányok * az Úrnak nevét, és e földnek minden
Királyai a te dicsőségedet.
17. Mivelhogy az Úr megépitvén a Siont, megláttatott az ő
dicsőségében.
18. És a nyomorúltaknak könyörgésekre tekintett, és azoknak
könyörgéseket meg nem utálta.
19. Írattassék meg ez a következendő nemzetségnek hasznára, hogy a
megujittatott nép dícsérje * az Urat;
20. Mivelhogy alátekintett az ő magasságos szentséges helyéből: az
Úr a mennyekből a földre tekintett;
21. Hogy meghallaná a foglyoknak nyögéseket, és megoldozná * a
halálnak fijait;
22. Hogy hirdessék Sionban az Úr nevét, és az ő dícséretit
Jérusálemben.
23. Mikor sok népek gyülnek egybe, és sok országok, hogy
szolgáljanak az Úrnak,
24. Ki ez útban nyomorgatván az én erőmet, az én életemneknapjait
megrövidíti:
25. Ezt mondám azért: Én erős Istenem,ne vígy el engemet az én
napjaimnak felén; * mind örökkön örökké vagynak a te esztendeid.
26. Minekelőtte e földet fudnáltad volna, és a te kezeidnek munkája
* az egek volnának.
27. Ezek elvesznek, de te * megmaradsz: mind ezek mint a ruha
magavulnak, mint az öltözetet elváltoztatod azokat: és elváltoznak;
28. Te pedig ugyanazon vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
29. A te szolgáidnak fijai megmaradnak, és ahzoknak magvok te *
előtted megerősíttetik.