101. ZSOLTÁR.
Dávid a királysághoz jutván megmondja, mimódon akarja magát
viselni.
Dávid * Zsoltára.
1. Kegyelmességet és ítéletet éneklek; tenéked, Uram, éneket
mondok!
2. Szorgalmatosan igyekezem a tökéletes útnak őrizésér, mikor én
hozzám jövéndesz: járok az én szívemnek tökéletességében az én házamban.
3. Nem követek gonosz dolgot, a gonosztévőknek cselekedeteket
gyűlölöm, és azok én barátim nem * lésznek.
4. A gonosz szívű ember * távol lészen tőlem; és a gonoszokat
hozzám nem bocsotáom.
5. Az ő felebarátjának titkon való rágalmazóját elvesztem, és a
kevély * szeműt és felfuvalkodott szívűt el nem szenvedem.
6. Az én szemeim figyelmetesek lésznek a földnek igazmondóira, hogy
én velem lakozzanak; * a tökéletességnek útában járó szolgál nékem.
7. Nem lakik az én házamban az * álnokság cselekedő: a ki
hazugságot szól, nem lészen maradása az én szemeim előtt.
8. Hamar elvesztem * e földnek minden latrait, hogy kigyomláljak az
Úrnak városából minden hamisság cselekedőket.