101. ZSOLTÁR.

Dávid a királysághoz jutván megmondja, mimódon akarja magát viselni.

Dávid * Zsoltára.

1. Kegyelmességet és ítéletet éneklek; tenéked, Uram, éneket mondok!

2. Szorgalmatosan igyekezem a tökéletes útnak őrizésér, mikor én hozzám jövéndesz: járok az én szívemnek tökéletességében az én házamban.

3. Nem követek gonosz dolgot, a gonosztévőknek cselekedeteket gyűlölöm, és azok én barátim nem * lésznek.

4. A gonosz szívű ember * távol lészen tőlem; és a gonoszokat hozzám nem bocsotáom.

5. Az ő felebarátjának titkon való rágalmazóját elvesztem, és a kevély * szeműt és felfuvalkodott szívűt el nem szenvedem.

6. Az én szemeim figyelmetesek lésznek a földnek igazmondóira, hogy én velem lakozzanak; * a tökéletességnek útában járó szolgál nékem.

7. Nem lakik az én házamban az * álnokság cselekedő: a ki hazugságot szól, nem lészen maradása az én szemeim előtt.

8. Hamar elvesztem * e földnek minden latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden hamisság cselekedőket.