77. ZSOLTÁR.

A szomorú gondolatokat az Isten csudadolgainak emlékezetivel oszlatja el.

1. Asáf Zsoltára az Éneklőmesternek Jédutunnak * engedtetett.

2. Az én szómmal az Istenhez kiáltottam; az én szómmal az Istenhez kiáltottam, * és meghallgata engemet.

3. Az én nyomorúságomnak napján * az Urat megkeresém: az én kezemet éjjel kiterjesztetttem és el nem fáradott; mikor az én lelkem vígasztalást nem akarna bévenni.

4. Megemlékezem az Istenről, mikor háborgok: gondolkodom, mikor az én lelkemnek szomorúsága vagyon!

5. Az én szemöldökimeet megtartóztattad; megháborodtam vala, annyira hogy nem szólhatnék.

6. Gondolkodni kezdék a régi * napokról, és az elmult időnek esztendeiről.

7. Megemlékezem az én énekimről; éjszaka az én szívemben gondolkodom vala, és az én lelkem tudakozik vala, mondván:

8. Avagy mind örökké elvetne é az Úr? és nem lenne é többé jóakaró?

9. Avagy elfogyott é mindenestől az ő kegyelmessége? vagy megszünnék é az ő igéreti nemzetségről nemzetségre?

10. Avagy elfelejtkeznék é a kegyelmességről az erős Isten? avagy az ő haragjában megtarthatná é irgalmasságit?

11. Azután mondék: Ez az én nyavalyám; de ezeket elváltoztathatja a magasságos Istennek jobbkeze.

12. Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről; sőt megemlékezem a te eleitől fogva való * csudálatos dolgaidról.

13. És gondolkodám minden te * cselekedetedről, és szólok vala a te dolgaidról mondván:

14. Óh Isten, a te útad szentséges: kicsoda ollyan * nagy erős Isten, mint az Isten?

15. Te, erős Isten, cselekeszel csudadolgokat; a népeknek megjelentetted a te haalmasságodat.

16. Megszabadítottad a te * népedet hatalmad által; a Jákóban és Józsefnek fijait.

17. Látának a vizek * tégedet, óh Isten; látának tégedet a vizek, és megfélemlének; a mélységek is megindulának.

18. A vizekeet megáraszták a felhők; megzendülének az egek; és a te nyilaid széllyel futkostak.

19. A te mennydörgésednek szava az égben; a te villámásid * megvilágositották e földet; megrendült és megindult a föld.

20. A tengeren volt a te * útad, és a te ösvényed a nagy széles vizeken; és a te nyomodat nem esmérték meg.

21. A te népedet mint a juhokat hordoztad, Mózesnek * és Áronnak kezek által.