77. ZSOLTÁR.
A szomorú gondolatokat az Isten csudadolgainak emlékezetivel
oszlatja el.
1. Asáf Zsoltára az Éneklőmesternek Jédutunnak * engedtetett.
2. Az én szómmal az Istenhez kiáltottam; az én szómmal az Istenhez
kiáltottam, * és meghallgata engemet.
3. Az én nyomorúságomnak napján * az Urat megkeresém: az én kezemet
éjjel kiterjesztetttem és el nem fáradott; mikor az én lelkem vígasztalást nem
akarna bévenni.
4. Megemlékezem az Istenről, mikor háborgok: gondolkodom, mikor az
én lelkemnek szomorúsága vagyon!
5. Az én szemöldökimeet megtartóztattad; megháborodtam vala,
annyira hogy nem szólhatnék.
6. Gondolkodni kezdék a régi * napokról, és az elmult időnek
esztendeiről.
7. Megemlékezem az én énekimről; éjszaka az én szívemben
gondolkodom vala, és az én lelkem tudakozik vala, mondván:
8. Avagy mind örökké elvetne é az Úr? és nem lenne é többé jóakaró?
9. Avagy elfogyott é mindenestől az ő kegyelmessége? vagy
megszünnék é az ő igéreti nemzetségről nemzetségre?
10. Avagy elfelejtkeznék é a kegyelmességről az erős Isten? avagy
az ő haragjában megtarthatná é irgalmasságit?
11. Azután mondék: Ez az én nyavalyám; de ezeket elváltoztathatja a
magasságos Istennek jobbkeze.
12. Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről; sőt megemlékezem a te
eleitől fogva való * csudálatos dolgaidról.
13. És gondolkodám minden te * cselekedetedről, és szólok vala a te
dolgaidról mondván:
14. Óh Isten, a te útad szentséges: kicsoda ollyan * nagy erős
Isten, mint az Isten?
15. Te, erős Isten, cselekeszel csudadolgokat; a népeknek
megjelentetted a te haalmasságodat.
16. Megszabadítottad a te * népedet hatalmad által; a Jákóban és
Józsefnek fijait.
17. Látának a vizek * tégedet, óh Isten; látának tégedet a vizek,
és megfélemlének; a mélységek is megindulának.
18. A vizekeet megáraszták a felhők; megzendülének az egek; és a te
nyilaid széllyel futkostak.
19. A te mennydörgésednek szava az égben; a te villámásid *
megvilágositották e földet; megrendült és megindult a föld.
20. A tengeren volt a te * útad, és a te ösvényed a nagy széles
vizeken; és a te nyomodat nem esmérték meg.
21. A te népedet mint a juhokat hordoztad, Mózesnek * és Áronnak
kezek által.