75. ZSOLTÁR.
Fogadást tészen Dávid jól regnálásáról.
1. Asáf Zosltára, az Éneklőmesternek engedtetett Ének az
Altashéthre. *
2. Tisztelünk tégedet, óh Isten, tisztelünk, mert a te nevednek
közel való voltát hirdetik a te csudadolgaid.
3. Minekutánna a nékem rendeltetett Gyülekezetet * mellém vejéndem:
én # igazán ítélek.
4. A föld * és annak minden lakosai megmozdultak: én megerősítem
annak oszlopit:
5. A kérkedékenyeknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak;
Ne emeljetek szarvat.
6. Ne emeljétek magasan a ti szarvatokat, ne szóljatok *
megkeményedett nyakkal;
7. Mert nem naptámadattól, sem napnyugattól; sem a pusztától vagyon
a felmagasztaltatás;
8. Mert az Isten igazgató * Bíró, ki egyet megalász, mást
felmagasztal.
9. Mert az Úrnak kezében pohár vagyon és zavaros bor, * és teljes
itallal, mellyet abból tölt ki, mellynek a seprejét is # megisszák és ugyan
kiszopják a földön lakozó minden latrok.
10. Én pedig hirdetem mind örökké, és éneket mondoka Jákób
Istenének.
11. És a gnoszoknak minden szarvaikat * lerontom: az igaznak pedig
szarvaik felmagasztaltatnak.