75. ZSOLTÁR.

Fogadást tészen Dávid jól regnálásáról.

1. Asáf Zosltára, az Éneklőmesternek engedtetett Ének az Altashéthre. *

2. Tisztelünk tégedet, óh Isten, tisztelünk, mert a te nevednek közel való voltát hirdetik a te csudadolgaid.

3. Minekutánna a nékem rendeltetett Gyülekezetet * mellém vejéndem: én # igazán ítélek.

4. A föld * és annak minden lakosai megmozdultak: én megerősítem annak oszlopit:

5. A kérkedékenyeknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak; Ne emeljetek szarvat.

6. Ne emeljétek magasan a ti szarvatokat, ne szóljatok * megkeményedett nyakkal;

7. Mert nem naptámadattól, sem napnyugattól; sem a pusztától vagyon a felmagasztaltatás;

8. Mert az Isten igazgató * Bíró, ki egyet megalász, mást felmagasztal.

9. Mert az Úrnak kezében pohár vagyon és zavaros bor, * és teljes itallal, mellyet abból tölt ki, mellynek a seprejét is # megisszák és ugyan kiszopják a földön lakozó minden latrok.

10. Én pedig hirdetem mind örökké, és éneket mondoka Jákób Istenének.

11. És a gnoszoknak minden szarvaikat * lerontom: az igaznak pedig szarvaik felmagasztaltatnak.