74. ZSOLTÁR.
Az Isten házának pusztulásáról panaszolkodván, Isten bosszuállását
kéri.
Tanitó * Éneke Asáfnak.
1. Miért vetettél el, óh Isten minket mindenestől fogva? és miért
füstölög a te harago a te meződnek * juhai ellen.
2. Emlékezzél meg a te Gyülekezetedről, mellyet régen * szerzettél,
és mellyet megváltottál: a te örökségednek részéről a Sion hegyéről, # mellyen
lakozol.
3. Emeld fel a te lábaidat az örök pusztulásokra: mert az ellenség
mindeneket elpusztított a te szentséges helyedben.
4. Ordítottak a te ellenségid a te templomodnak közepette, és ott
helyheztették az ő jegyeket jelenségűl.
5. Azok közzűl mindenik Főembernek, itéltetett, a mint felemeli
vala az ő fejszéjét erdőnek sűrű fáira.
6. Most is annak faragott * köveit egyaránt fejszékkel és
pőrölyökkel rontják.
7. Tüzet vetettek a te szentséges helyeidre, a földre tapodván
megfertéztették a te nevednek * hajlékát.
8. Ezt mondották az ő szívekben: Vessünk zsákmányt bennek,
egyetembe meggyujtották e földön az erős Istennek minden hajlékait.
9. A mi jeleinket nem látjuk; nincsen immár Próféta, és nincsen mi
közöttünk, a ki * megtudhatná, meddig lésznek a nyomorúságok.
10. Meddig szidalmaz, óh Isten! az ellenség? avagy mind örökké
bosszúsággal illeti é az ellenség a te nevedet?
11. Miért fordítod el a te kezedet? és miért nem nyujtod ki a te
jobbkezedet a te kebeledből?
12. Mindazáltal az Issten én Királyom, ki eleitől fogva e földön *
szabadulásokat mívelt;
13. Te választottad ketté a * tengert a te erőddel, megrontottad a
nagy czethalaknak # fejeket a vizekben.
14. Te rontottad meg a Léviátánnak fejét, és adtad azt eledelűl a
pusztában lakozó népnek.
15. Te hasítottad * meg a forrást és a patakot, te száraztottad meg
a # sebes folyóvizeket.
16. Tiéd a nap; az éjszaka is tiéd: * te formáltad a világosságot
és a napot.
17. Te rendelted a földnek minden határit: a nyarat * és a telet te
formáltad.
18. Emlékezzél meg erről, hogy az ellenség shzidalmazta az Urat, és
a bolond nép bosszantotta * a te nevedet.
19. Ne adjad a fenevadnaka te gerliczédnek lelkét: a te
szegényidnek gyülekezetiről ne felejtkezzél el mindenestől fogva.
20. Tekints a * szövetségre: mert bétöltek a földnek setét helyei
kegyetlenségnek hajlékival.
21. A ki megrontattot, ne térjen el te előled szégyenvallással: a
nyomorult és szűkölködő dícsérje a te nevedet.
22. Kelj fel óh Isten és forgasd a te ügyedet: emlékezzél meg a te
* gyalázatodról, mellyel téged minden nap illet a # bolond.
23. Ne felejtkezzél el a * te ellenségidnek # szavokról a te
ellened támadóknak háborgásokról, melly szüntelen nevekedik.