74. ZSOLTÁR.

Az Isten házának pusztulásáról panaszolkodván, Isten bosszuállását kéri.

Tanitó * Éneke Asáfnak.

1. Miért vetettél el, óh Isten minket mindenestől fogva? és miért füstölög a te harago a te meződnek * juhai ellen.

2. Emlékezzél meg a te Gyülekezetedről, mellyet régen * szerzettél, és mellyet megváltottál: a te örökségednek részéről a Sion hegyéről, # mellyen lakozol.

3. Emeld fel a te lábaidat az örök pusztulásokra: mert az ellenség mindeneket elpusztított a te szentséges helyedben.

4. Ordítottak a te ellenségid a te templomodnak közepette, és ott helyheztették az ő jegyeket jelenségűl.

5. Azok közzűl mindenik Főembernek, itéltetett, a mint felemeli vala az ő fejszéjét erdőnek sűrű fáira.

6. Most is annak faragott * köveit egyaránt fejszékkel és pőrölyökkel rontják.

7. Tüzet vetettek a te szentséges helyeidre, a földre tapodván megfertéztették a te nevednek * hajlékát.

8. Ezt mondották az ő szívekben: Vessünk zsákmányt bennek, egyetembe meggyujtották e földön az erős Istennek minden hajlékait.

9. A mi jeleinket nem látjuk; nincsen immár Próféta, és nincsen mi közöttünk, a ki * megtudhatná, meddig lésznek a nyomorúságok.

10. Meddig szidalmaz, óh Isten! az ellenség? avagy mind örökké bosszúsággal illeti é az ellenség a te nevedet?

11. Miért fordítod el a te kezedet? és miért nem nyujtod ki a te jobbkezedet a te kebeledből?

12. Mindazáltal az Issten én Királyom, ki eleitől fogva e földön * szabadulásokat mívelt;

13. Te választottad ketté a * tengert a te erőddel, megrontottad a nagy czethalaknak # fejeket a vizekben.

14. Te rontottad meg a Léviátánnak fejét, és adtad azt eledelűl a pusztában lakozó népnek.

15. Te hasítottad * meg a forrást és a patakot, te száraztottad meg a # sebes folyóvizeket.

16. Tiéd a nap; az éjszaka is tiéd: * te formáltad a világosságot és a napot.

17. Te rendelted a földnek minden határit: a nyarat * és a telet te formáltad.

18. Emlékezzél meg erről, hogy az ellenség shzidalmazta az Urat, és a bolond nép bosszantotta * a te nevedet.

19. Ne adjad a fenevadnaka te gerliczédnek lelkét: a te szegényidnek gyülekezetiről ne felejtkezzél el mindenestől fogva.

20. Tekints a * szövetségre: mert bétöltek a földnek setét helyei kegyetlenségnek hajlékival.

21. A ki megrontattot, ne térjen el te előled szégyenvallással: a nyomorult és szűkölködő dícsérje a te nevedet.

22. Kelj fel óh Isten és forgasd a te ügyedet: emlékezzél meg a te * gyalázatodról, mellyel téged minden nap illet a # bolond.

23. Ne felejtkezzél el a * te ellenségidnek # szavokról a te ellened támadóknak háborgásokról, melly szüntelen nevekedik.