71. ZSOLTÁR.
Dávid a szabadulásért könyörög.
Te benned bízom * Uram, ne szégyenüljek meg soha.
2. A te igazságod * szerint ments meg és szabadíts meg engemet:
hajtsd hozzám a te füledet, és tarts meg engemet.
3. Légy nékem erős * kősziklám, mellyhez folyamodjam szüntelen:
parancsolatot adtál az én megtartásom felől, mert én kősziklám és én erősségem
vagy.
4. Én Istenem, szabadíts meg engemet a gonosz embernek kezéből; a
hamisnak és kegyetlennek kezéből;
5. Mert te vagy az én várásom, Uram Isten, én bizodalmam *
gyermekségemtől fogva!
6. Te tőled tápláltattam az én anyámnak méhétől fogva, az én
anyámnak méhéből te vontál ki engemet: te felőled vagon az én dícséretem
szüntelen.
7. Mintegy csudájokká lettem sokaknak: de te vagy én erős *
bizodalmam.
8. Megteljesedik az én szám a te dícséreteddel, és minden napon a
te dicsőségeddel.
9. Ne vess el engemet az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én
erőm, ne hagyj el engemet;
10. Mert szóltak az én ellenségim én felőlem, és a kik az én életem
után leselkednek, együtt * tanácskoznak.
11. Mondván: Az Isten elhagyta őtet! Kergessétek és fogjátok meg
őtet; mert nincsen ki megszabadítaná.
12. Óh Isten! ne távozzál el tőlem! * Én Istenem, siess az én
segítségemre;
13. Szégyenüljenek meg, és fogyatkozzank el az én életemnek
ellenségei; borítassanak bé gyalázattal és szégyennel, a kik nékem gnoszt
akarnak.
14. Én pedig szüntelen reménylek; és minden te dícséretedet
hirdetem még.
15. Az én szám beszéli a te igazságodat, és mindennap a te *
szabadításodat, jóllehet annak számát nem tudom.
16. Bátorsággal járok, az Úr Istennek hatalmasságában bízván: *
megemlékezem csak a te igazságodról.
17. Óh Isten, tanítottál engem az én gyermekségemtől fogva; és mind
e mai napig hirdetem a te csudadolgaidat.
18. Annakokáért vénségemig is és az én megőszülésemig, óh Isten, ne
hagyj el engemet, míglen hirdessem a * te karodat e nemzetségnek, és minden
következendő nemzetségnek a te erődet!
19. A te igazságod, Isten, felmagasztaltatott; mert nagyságos
dolgokat cselekedtél; Isten! kicsoda hozzád hasonló:
20. Mert minekutánna sok és gonosz nyomorúságokat * kóstoltattál
meg én velem, ismét megelevenítettél engemet? és a földnek mélységéből # ismét
felhoztál engemet.
21. Megsokasítottad az én nagyságomat; én hozzám fordulván
megvígasztaltál engemet.
22. Annakokáért én is tisztellek tégedet, és a te igazságodat
éneklőszerzsámokkal, én Istenem! éneklek néked hegedűvel, óh Izráelnek szent
Istene!
23. Örvendeznek az én ajakaim, mikor néked éneklek, és az én *
lelkem is, mellyet megszabadítottál.
24. Az én nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat: mert
megszégyenültek, és gyalázattal illettettek, a kik nékem gonoszt * akarnak.