70. ZSOLTÁR.
E Zsoltár eggyezik a XL. Zsoltárnak végével.
1. Emlékezetre való Zsoltára Dávidnak, melly engedtetett az *
Éneklőmesternek.
2. Isten, * az én szabadításomra jövel; Uram, az én segítségemre
siess.
3. Szégyenüljenek, és piruljanak meg, a kik keresik az én életemet;
hátratérüljenek és * gyaláztassanak meg, kik gyönyörködnek az én
nyomorúságomban.
4. Hátratérüljenek megszégyenülvén nagy hamarsággal, kik azt
mondják én felőlem; * Hehé! Hehé!
5. Örüljenek * és örvendezzenek te benned mindenek, kik keresnek
tégedet, és ezt mondják szüntelen: Magasztaltassék fel az Isten, kik szeretik a
te szabadításodat.
6. Én pedig szegény * és nyomorúl vagyok; Isten siess én hozzám; én
segedelmem és szabadítóm vagy te Uram, ne késedelmezzél!