70. ZSOLTÁR.

E Zsoltár eggyezik a XL. Zsoltárnak végével.

1. Emlékezetre való Zsoltára Dávidnak, melly engedtetett az * Éneklőmesternek.

2. Isten, * az én szabadításomra jövel; Uram, az én segítségemre siess.

3. Szégyenüljenek, és piruljanak meg, a kik keresik az én életemet; hátratérüljenek és * gyaláztassanak meg, kik gyönyörködnek az én nyomorúságomban.

4. Hátratérüljenek megszégyenülvén nagy hamarsággal, kik azt mondják én felőlem; * Hehé! Hehé!

5. Örüljenek * és örvendezzenek te benned mindenek, kik keresnek tégedet, és ezt mondják szüntelen: Magasztaltassék fel az Isten, kik szeretik a te szabadításodat.

6. Én pedig szegény * és nyomorúl vagyok; Isten siess én hozzám; én segedelmem és szabadítóm vagy te Uram, ne késedelmezzél!