63. ZSOLTÁR.
Az isteniszolgálatban való megjelenhetést kéri Istentől.
1. Dávid Zsoltára, mikor volna a * Júda pusztájában.
2. Én Istenem, én erős Istenem vagy te, jó-reggel kereslek téged;
kivánt téged az én testem a puszta szomjúhozó és víz nélkűl való földön; *
3. Hogy a te hatalmasságodat és dicsőségedet átnám, a mint a szent
hajlékban szoktalak * vala téged látni;
4. (Mért a te * kegyelmességed jobb az életnél) hogy az én ajakim
dícsérjenek tégedet.
5. És úgy áldanálak téged az én * életemben: és a te nevedben
felemelném az én kezeimet:
6. Mind a kövérséggel, úgy bételjesedik az én lelkem, mikor víg
ajakokkal dícsér téged az én szám.
7. Mikor megemlékezem te rólad az én ágyamban, és éjjeli
vigyázásimban * gondolkodom te felőled;
8. Mert nékem segítség voltál; és a te szárnyaidnak árnyékában
örvendezek:
9. Az én lelkem te hozzád ragaszkodott, a te jobbkezed őrizett
engemet.
10. Azok pedig, a kik veszedelemre keresik az én lelkemet, a
földnek * alsó részére mennek.
11. A szablyának * kezébe esnek, és a rókáknak lésznek eledeli.
12. A Király * pedig örvendez a Isteben, és dicsekedik, valaki
esküszik ő reá; mert bédugattatik a hazugság szólóknak szájok.