63. ZSOLTÁR.

Az isteniszolgálatban való megjelenhetést kéri Istentől.

1. Dávid Zsoltára, mikor volna a * Júda pusztájában.

2. Én Istenem, én erős Istenem vagy te, jó-reggel kereslek téged; kivánt téged az én testem a puszta szomjúhozó és víz nélkűl való földön; *

3. Hogy a te hatalmasságodat és dicsőségedet átnám, a mint a szent hajlékban szoktalak * vala téged látni;

4. (Mért a te * kegyelmességed jobb az életnél) hogy az én ajakim dícsérjenek tégedet.

5. És úgy áldanálak téged az én * életemben: és a te nevedben felemelném az én kezeimet:

6. Mind a kövérséggel, úgy bételjesedik az én lelkem, mikor víg ajakokkal dícsér téged az én szám.

7. Mikor megemlékezem te rólad az én ágyamban, és éjjeli vigyázásimban * gondolkodom te felőled;

8. Mert nékem segítség voltál; és a te szárnyaidnak árnyékában örvendezek:

9. Az én lelkem te hozzád ragaszkodott, a te jobbkezed őrizett engemet.

10. Azok pedig, a kik veszedelemre keresik az én lelkemet, a földnek * alsó részére mennek.

11. A szablyának * kezébe esnek, és a rókáknak lésznek eledeli.

12. A Király * pedig örvendez a Isteben, és dicsekedik, valaki esküszik ő reá; mert bédugattatik a hazugság szólóknak szájok.