60. ZSOLTÁR.

Könyörög az Izráel népe jó állapotjáért.

1. Dávidnak tanitó Miktámja adatott az Éneklőmesternek a Susánheduthra.

2. Midőn harczolna a Mésopotámiai Sírusokkal, és a Czobai * Sírusokkal: holott Joáb megtért, és megvert tizenkétezer Edomitákat a Sóvölgyben.

3. Isten, elvetettél * vala minket, elszélesztettél vala minket; megharagudtál vala; térj meg mi hozzánk!

4. Megrendítetted vala a földet, kétfelé választottad vala azt, építsd meg annak romlásit; mert megindult.

5. A te népednek * nehéz dolgokat mutattál vala: itattál vala minket rettegésnek borával.

6. Adtál a tégedet félőknek zászlót, mellyel éljenek az igazságért.

7. Hogy megszabaduljanak a te szerelmesid: tarts * meg a te jobbkezeddel, és hallgass meg engemet!

8. Az Isten szólott az ő szentséges * hajlékában: örvendezek, elosztom a Sikémitáknak örökségeket, és Sukkóthnak völgyét elmérem;

9. Enyim a Gileád, és enyim Manasse; Efraim az én fejemnek ereje: Júda az én törvény * rendelőm.

10. Moáb az én mosdó * medenczém: Edomre vetem az én sarumat: te Palsztina nékem örülj!

11. De kicsoda viszen engemet az erős városokba? kicsoda vezérrel * engemet Edomig

12. Avagy nem te * é óh Isten, ki minket megvetettél vala: és nem mégy vala ki, Isten a mi sereginkkel?

13. Légy segítségűl nékünk a mi nyomorúságunk * után; mert hijábavaló az emberi segítség.

14. Te benned bízván * erősen cselekeszünk, és ő eltapodja # a mi ellenséginket.