60. ZSOLTÁR.
Könyörög az Izráel népe jó állapotjáért.
1. Dávidnak tanitó Miktámja adatott az Éneklőmesternek a
Susánheduthra.
2. Midőn harczolna a Mésopotámiai Sírusokkal, és a Czobai *
Sírusokkal: holott Joáb megtért, és megvert tizenkétezer Edomitákat a
Sóvölgyben.
3. Isten, elvetettél * vala minket, elszélesztettél vala minket;
megharagudtál vala; térj meg mi hozzánk!
4. Megrendítetted vala a földet, kétfelé választottad vala azt,
építsd meg annak romlásit; mert megindult.
5. A te népednek * nehéz dolgokat mutattál vala: itattál vala
minket rettegésnek borával.
6. Adtál a tégedet félőknek zászlót, mellyel éljenek az igazságért.
7. Hogy megszabaduljanak a te szerelmesid: tarts * meg a te
jobbkezeddel, és hallgass meg engemet!
8. Az Isten szólott az ő szentséges * hajlékában: örvendezek,
elosztom a Sikémitáknak örökségeket, és Sukkóthnak völgyét elmérem;
9. Enyim a Gileád, és enyim Manasse; Efraim az én fejemnek ereje:
Júda az én törvény * rendelőm.
10. Moáb az én mosdó * medenczém: Edomre vetem az én sarumat: te
Palsztina nékem örülj!
11. De kicsoda viszen engemet az erős városokba? kicsoda vezérrel *
engemet Edomig
12. Avagy nem te * é óh Isten, ki minket megvetettél vala: és nem
mégy vala ki, Isten a mi sereginkkel?
13. Légy segítségűl nékünk a mi nyomorúságunk * után; mert
hijábavaló az emberi segítség.
14. Te benned bízván * erősen cselekeszünk, és ő eltapodja # a mi
ellenséginket.