59. ZSOLTÁR.
Dávid Istentől szabadulást kér.
1. Dávidnak Miktámja, az Éneklőmesternek adatott az Altashéthre,
midőn Saul külde,h ogy * az ő házát körűlvévén őtet megölnék.
2. Szabadíts meg engemet az én ellenségimtől * én Istenem; és az
ellenem támadóktól ments meg engemet!
3. Szabadíts meg engemet a hamisságnak cselekedőitől, és a vérontó
emberek ellen tarts meg engemet;
4. Mert íméleselkednek az én lelkem után, egybegyültek ellenem az
erősek; nem az én hámisságomért, * sem az én bűnömért, Uram!
5. Minden hamisságom * nélkűl egybegyülnek, és magokat készítik:
Serkenj fel én előmbe és ezeket lásd meg.
6. És te Uram, Seregeknek Istene, Izráelnek Istene, serkenj fel;
hogy büntsd meg mind e pogányokat: ne könyörülj * mind azokon, kik hamisságot
cselekesznek; Sélah.
7. Estvére én hozzám jőnek, ordítnak mind az ebek, és kerülik a
várost.
8. Ímé csácsognak az ő szájokkal, szablya vagyon * az ő ajakokban:
mert azt mondják: kicsoda hallja ezeket?
9. Te pedig, uram, neveted * őket, és megcsúfolod mind e pogánynépeket.
10. Míg az ő hatalma tart, te reád vigyázok; mert az Isten nékem
váram.
11. Az én kegyelmes Istenem engemet elővészen; az Isten megadja
látnom az én ellenségim * felől való kívánságomat.
12. Ne veszesd el őket mindenestől, hogy el ne felejtkezzék az én
népem; hanem a te * hatalmaddal tégyed bujdosókká őket, és alázd meg őket Uram,
mi paizsunk!
13. Az ő szájoknak bűne, az ő ajakoknak beszédek fogattassanak meg
az ő kevélységekben: mert csak átkot és * hazugságot szólnak.
14. Emészd meg őket * a te búsulásodban; emészd meg, úgyhogy ne
legyenek; és tudják meg, hogy az Isten uralkodik a Jákób népe között mind a
földnek határáig.
15. Kik hozzám jőnek estve, ugatnak mint az ebek, és kerűlik a
várost.
16. Magokat kénszerítsék eledelt keresni; és mikor meg nem
elégíttetnek, éhen feküdjenek le.
17. Én pedig éneklem a te hatalmadat, és minden reggel * éneklem a
te kegyelmességedet; mert nékem váram voltál, és oltalmam az én nyomorúságomnak
napján.
18. Az én oltalmam te nálad vagyon, éneket mondok néked; mert az
Isten nékem * váram: ő az én kegyelmes Istenem!