59. ZSOLTÁR.

Dávid Istentől szabadulást kér.

1. Dávidnak Miktámja, az Éneklőmesternek adatott az Altashéthre, midőn Saul külde,h ogy * az ő házát körűlvévén őtet megölnék.

2. Szabadíts meg engemet az én ellenségimtől * én Istenem; és az ellenem támadóktól ments meg engemet!

3. Szabadíts meg engemet a hamisságnak cselekedőitől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;

4. Mert íméleselkednek az én lelkem után, egybegyültek ellenem az erősek; nem az én hámisságomért, * sem az én bűnömért, Uram!

5. Minden hamisságom * nélkűl egybegyülnek, és magokat készítik: Serkenj fel én előmbe és ezeket lásd meg.

6. És te Uram, Seregeknek Istene, Izráelnek Istene, serkenj fel; hogy büntsd meg mind e pogányokat: ne könyörülj * mind azokon, kik hamisságot cselekesznek; Sélah.

7. Estvére én hozzám jőnek, ordítnak mind az ebek, és kerülik a várost.

8. Ímé csácsognak az ő szájokkal, szablya vagyon * az ő ajakokban: mert azt mondják: kicsoda hallja ezeket?

9. Te pedig, uram, neveted * őket, és megcsúfolod mind e pogánynépeket.

10. Míg az ő hatalma tart, te reád vigyázok; mert az Isten nékem váram.

11. Az én kegyelmes Istenem engemet elővészen; az Isten megadja látnom az én ellenségim * felől való kívánságomat.

12. Ne veszesd el őket mindenestől, hogy el ne felejtkezzék az én népem; hanem a te * hatalmaddal tégyed bujdosókká őket, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!

13. Az ő szájoknak bűne, az ő ajakoknak beszédek fogattassanak meg az ő kevélységekben: mert csak átkot és * hazugságot szólnak.

14. Emészd meg őket * a te búsulásodban; emészd meg, úgyhogy ne legyenek; és tudják meg, hogy az Isten uralkodik a Jákób népe között mind a földnek határáig.

15. Kik hozzám jőnek estve, ugatnak mint az ebek, és kerűlik a várost.

16. Magokat kénszerítsék eledelt keresni; és mikor meg nem elégíttetnek, éhen feküdjenek le.

17. Én pedig éneklem a te hatalmadat, és minden reggel * éneklem a te kegyelmességedet; mert nékem váram voltál, és oltalmam az én nyomorúságomnak napján.

18. Az én oltalmam te nálad vagyon, éneket mondok néked; mert az Isten nékem * váram: ő az én kegyelmes Istenem!