57. ZSOLTÁR.
Itt is szabadulásért könyörög Dávid.
1. Dávidnak Miktámja, az Éneklőmesternek adatott az Altashéthre:
midőn Saul előtt * szaladna a barlangba.
2. Könyörülj rajtam, óh Isten, könyörülj rajtam; mert benned bízik
az én lelkem, és a te szárnyaidnak * árnyékában vagyon reménységem, míg
elmulnak a nyomorúságok.
3. Kiáltok a magasságos Istenhez, az erős Istenhez, ki elvégzi *
hozzám való jóakaratját.
4. Elküld a mennyből, és megtart engemet, az engem elnyelőnek
gyalázatja ellen, Sélah: elbocsátja Isten az ő kegyelmességét * és igazságát.
5. Az én lelkem az oroszlánok között vagyon, feküszöm a gyujtogatók
között; olly emberek között, kiknek fogok dárda és nyilak, és kiknek nyelvek *
szablya.
6. Magasztaltasssál fel * az egeknek felette, óh Isten! mind az
egész földön legen a te dicsőséged!
7. Hálót * csináltak az én járásimnak, meggörbedett az én lelkem:
vermet ástak én előttem; de ők estek abba.
8. Kész az én szívem óh Isten! Kész az én szívem; * éneklek azért
és dícséretet mondok.
9. Serkenj fel én dicsőségem: serkenj fel én énekem és hegedűm, jó
* reggel felserkenek.
10. Tisztellek tégedet, én Uram, a népek között, és éneket mondok
néked * a Pogánynépek között;
11. Mert mind az égig felmagasztaltatott a te irgalmasságod, és
mind a felhőkig * a te igazmondásod.
12. Magasztaltassál fel az egek felett, óh Isten, és mind az egész
földön legyen a te dicsőséged!