56. ZSOLTÁR.

Dávid könyörög a megszabadításért.

1. Dávidnak Miktámja, az Éneklőmesternek adatott a Jónathelem dehokimra; mikor őket megragadnák a * Filiszteusok Gáthban.

2. Könyörülj rajtam Isten: mert el akart engemet nyelni a halandó ember, és mindennap ellenem hadakozván, engemet nyomorgat.

3. Az én ellenségim minden napon el akartak engemet nyelni: bizony sokan hadakoznak * ellenem, óh magasságos Isten!

4. Mindazáltal valamennyiszer féltem, és te benned bíztam.

5. Az Istent dícsérem az ő beszédéért: az Istenben bízom, * nem félek: mit árthatna nékem az ember?

6. Minden napon az én beszédemben patvart találnak, és ellenem vagyon minden ő gondolatjok ártalomra;

7. Egybegyülnek, elrejtik magokat; nyomoznak * engemet úgymint kik várják az én életemnek végét.

8. Az ő hamisságokért, azt állítják, hogy megmenekednek; a te haragodban, óh Isten, a népeket rontsa meg!

9. Az én bujdosásimnak * számát jól tudod; az én könyhullatásimat a te tömlődbe raktad! avagy nem tudnád é azoknak számokat?

10. Akkor az én ellenségim hátrafordulnak, a melly napon kiáltándok; ezt tudom, hogy az Isten vagyon én velem.

11. Az Istent dícsérem az ő beszédéért. Az Urat dícsérem az ő beszédéért.

12. Az Istenben bízom: semmit nem félek, mit árthatna nékem az ember?

13. Én velek lésznek, óh Isten, a néked tett * fogadásim, megadom néked a # dícséreteket;

14. Mert megszabadítottad az én lelkemet a * halálból és lábaimat az esettől: hogy szüntelen járjak előtted, Isten, az élőknek világosságokban.