56. ZSOLTÁR.
Dávid könyörög a megszabadításért.
1. Dávidnak Miktámja, az Éneklőmesternek adatott a Jónathelem
dehokimra; mikor őket megragadnák a * Filiszteusok Gáthban.
2. Könyörülj rajtam Isten: mert el akart engemet nyelni a halandó
ember, és mindennap ellenem hadakozván, engemet nyomorgat.
3. Az én ellenségim minden napon el akartak engemet nyelni: bizony
sokan hadakoznak * ellenem, óh magasságos Isten!
4. Mindazáltal valamennyiszer féltem, és te benned bíztam.
5. Az Istent dícsérem az ő beszédéért: az Istenben bízom, * nem
félek: mit árthatna nékem az ember?
6. Minden napon az én beszédemben patvart találnak, és ellenem
vagyon minden ő gondolatjok ártalomra;
7. Egybegyülnek, elrejtik magokat; nyomoznak * engemet úgymint kik
várják az én életemnek végét.
8. Az ő hamisságokért, azt állítják, hogy megmenekednek; a te
haragodban, óh Isten, a népeket rontsa meg!
9. Az én bujdosásimnak * számát jól tudod; az én könyhullatásimat a
te tömlődbe raktad! avagy nem tudnád é azoknak számokat?
10. Akkor az én ellenségim hátrafordulnak, a melly napon
kiáltándok; ezt tudom, hogy az Isten vagyon én velem.
11. Az Istent dícsérem az ő beszédéért. Az Urat dícsérem az ő
beszédéért.
12. Az Istenben bízom: semmit nem félek, mit árthatna nékem az
ember?
13. Én velek lésznek, óh Isten, a néked tett * fogadásim, megadom
néked a # dícséreteket;
14. Mert megszabadítottad az én lelkemet a * halálból és lábaimat
az esettől: hogy szüntelen járjak előtted, Isten, az élőknek világosságokban.