55. ZSOLTÁR.
Dávid a megszabadításért könyörög.
1. Dávidnak tanítása, melly adatott * az Éneklőmesternek a
Néginóthra.
2. Hallgasd meg Isten az én imádságomat, és ne rejtsd el te magadat
az én könyörgésem elől;
3. Figyelmezzél én reám, és hallgass meg engemet; mert sírok az én
gondolatomban és háborgok.
4. Az ellenségnek szaváért, és a hitetlenneknyomorgatásáért: mert *
hazugságot költenek én reám, és nagy döhüsséggel ellenkeznek én velem.
5. Az én szívem retteg én bennem, és a halál félelmei körűlvettek
engemet!
6. A félelem * és rettegés esett én reám, és körűlvett engem a
reszketés:
7. Mondék: Vajha valaki nékem szárnyat adna, mint a galambnak!
Elrepülnék és nyugodnám.
8. Ímé messze elmennék, és a pusztában lakoznám.
9. Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
10. Veszesd el Uram, és oszlasd el az ő nyelveket; mert látok
bosszúságtételt és háborgást a városban:
11. Nappal és éjjel körűlvészik a várost, kik a kőfalakon
vigyáznak: hamisság és ártalom vagyon abban:
12. Nyomorúságok vagynak abban, és el nem távoznak az ő orczájától
a ravaszság és álnokság.
13. Mert nem az ellenség illetett engem szidalommal, mert
elszenvedném; nem az én gyűlölőm emelte fel magát én ellenem, mert elrejtettem
volna magamat az előtt.
14. Hanem te én hozzám hsonló halandó ember, én * vezérem és én
barátom.
15. Kik együtt gyönyörűségesen tanácskoznk vala: és az Isten házába
megyünk vala úgy mint társak.
16. A halál vegye körűl őket, elevenen szálljanak a * koporsóba;
mert azoknak társaságokban gonsozságok vagynak ő köztök.
17. Én pdig az Istenhez kiáltok, és az Úr * megszabadít engemet.
18. Estve, reggel # és délben imádkozom és szólok, mígnem
meghallgatándja az én szómat.
19. Megszabadította az én életemet az ellenem való * hadtól,
helyheztetvén engemet békességben: mert sokan valának ellenem.
20. Meghallja * az erős Isten, és megbünteti őket, mivelhogy ő mind
örökké megmarad; kik nem akarnak elváltozni, és nem félik az Istent;
21. Kezeit felemelte azok ellen, kik ő vele békességesek valának:
megrontotta az ő szövetségét.
22. A vajnál lágyabbak az ő szájának beszédei, * de az ő szívében
háborúság vagyon: lágyabbak az ő beszédi az olajnál: jóllehet éles # szablyák
azok.
23. Vessed az Úrra a te terhedet, és ő gondot visel te rólad; és
nem engedi, hogy az igaz ember mind örökké háborgattassék. *
24. Te azért, Isten, a veszedelem vermébe taszítod ezeket: a
vérszopók és álnokok az ő életeknek * felét is nem élik meg: én pedig te benned
# bízom!