55. ZSOLTÁR.

Dávid a megszabadításért könyörög.

1. Dávidnak tanítása, melly adatott * az Éneklőmesternek a Néginóthra.

2. Hallgasd meg Isten az én imádságomat, és ne rejtsd el te magadat az én könyörgésem elől;

3. Figyelmezzél én reám, és hallgass meg engemet; mert sírok az én gondolatomban és háborgok.

4. Az ellenségnek szaváért, és a hitetlenneknyomorgatásáért: mert * hazugságot költenek én reám, és nagy döhüsséggel ellenkeznek én velem.

5. Az én szívem retteg én bennem, és a halál félelmei körűlvettek engemet!

6. A félelem * és rettegés esett én reám, és körűlvett engem a reszketés:

7. Mondék: Vajha valaki nékem szárnyat adna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

8. Ímé messze elmennék, és a pusztában lakoznám.

9. Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.

10. Veszesd el Uram, és oszlasd el az ő nyelveket; mert látok bosszúságtételt és háborgást a városban:

11. Nappal és éjjel körűlvészik a várost, kik a kőfalakon vigyáznak: hamisság és ártalom vagyon abban:

12. Nyomorúságok vagynak abban, és el nem távoznak az ő orczájától a ravaszság és álnokság.

13. Mert nem az ellenség illetett engem szidalommal, mert elszenvedném; nem az én gyűlölőm emelte fel magát én ellenem, mert elrejtettem volna magamat az előtt.

14. Hanem te én hozzám hsonló halandó ember, én * vezérem és én barátom.

15. Kik együtt gyönyörűségesen tanácskoznk vala: és az Isten házába megyünk vala úgy mint társak.

16. A halál vegye körűl őket, elevenen szálljanak a * koporsóba; mert azoknak társaságokban gonsozságok vagynak ő köztök.

17. Én pdig az Istenhez kiáltok, és az Úr * megszabadít engemet.

18. Estve, reggel # és délben imádkozom és szólok, mígnem meghallgatándja az én szómat.

19. Megszabadította az én életemet az ellenem való * hadtól, helyheztetvén engemet békességben: mert sokan valának ellenem.

20. Meghallja * az erős Isten, és megbünteti őket, mivelhogy ő mind örökké megmarad; kik nem akarnak elváltozni, és nem félik az Istent;

21. Kezeit felemelte azok ellen, kik ő vele békességesek valának: megrontotta az ő szövetségét.

22. A vajnál lágyabbak az ő szájának beszédei, * de az ő szívében háborúság vagyon: lágyabbak az ő beszédi az olajnál: jóllehet éles # szablyák azok.

23. Vessed az Úrra a te terhedet, és ő gondot visel te rólad; és nem engedi, hogy az igaz ember mind örökké háborgattassék. *

24. Te azért, Isten, a veszedelem vermébe taszítod ezeket: a vérszopók és álnokok az ő életeknek * felét is nem élik meg: én pedig te benned # bízom!