41. ZSOLTÁR.
Dávid előszámlálja nyavalyáját.
1. Dávid Zsoltára, az Éneklőmesternek adatott.
2. Boldog az, ki könyörűl * a nyomorúlton: a veszedelemnek napján
megszabadítja őtet az Úr.
3. Az Úr megőrzi azt és élteti azt, boldog lészen e földön, és nem
adja azt az ő ellenségének kívánságára.
4. Az Úr megerősíti azt az ő beteges ágyában, és minden ő ágyát
egésségre fordítja.
5. Én mondék: Uram, könyörülj rajtam, gyógyitsd meg az én lelkemet;
mert vétkeztem * te ellened.
6. Az én ellenségim gonoszt szóllottak én felőlem, mondván: Mikor
hal meg, és vész * el az ő neve?
7. Ha midőn eljőnek látogatnom; * tehát csak hazudoznak, és az ő
szívek álnokságot gondol; és ha kimennek, azt beszélik.
8. Minden ellenségim egyetemben ellenem susognak, és ellenem
gonoszt gondolnak, mondván:
9. Istennek átka szállott ő reá, és mivelhogy leesett, nem kél fel
többé!
10. Még az én békességemnek embere is, * a kiben bízom vala, és ki
az én kenyereme eszi vala, sarkát felemelte ellenem.
11. De te Uram, könyörülj rajtam, és emelj fel engemet, hogy
megfizessek nékik.
12. Ebből esmérjem meg, hogy * jómat akarod, hogy az én ellenségem
nem örül én rajtam;
13. És ímé engemet épen megtartottál: és állatál engemet te elődbe
mind örökké.
14. Áldott az Izráelnek Ura Istene eleitől fogva mind örökké! Ámen,
Ámen!