41. ZSOLTÁR.

Dávid előszámlálja nyavalyáját.

1. Dávid Zsoltára, az Éneklőmesternek adatott.

2. Boldog az, ki könyörűl * a nyomorúlton: a veszedelemnek napján megszabadítja őtet az Úr.

3. Az Úr megőrzi azt és élteti azt, boldog lészen e földön, és nem adja azt az ő ellenségének kívánságára.

4. Az Úr megerősíti azt az ő beteges ágyában, és minden ő ágyát egésségre fordítja.

5. Én mondék: Uram, könyörülj rajtam, gyógyitsd meg az én lelkemet; mert vétkeztem * te ellened.

6. Az én ellenségim gonoszt szóllottak én felőlem, mondván: Mikor hal meg, és vész * el az ő neve?

7. Ha midőn eljőnek látogatnom; * tehát csak hazudoznak, és az ő szívek álnokságot gondol; és ha kimennek, azt beszélik.

8. Minden ellenségim egyetemben ellenem susognak, és ellenem gonoszt gondolnak, mondván:

9. Istennek átka szállott ő reá, és mivelhogy leesett, nem kél fel többé!

10. Még az én békességemnek embere is, * a kiben bízom vala, és ki az én kenyereme eszi vala, sarkát felemelte ellenem.

11. De te Uram, könyörülj rajtam, és emelj fel engemet, hogy megfizessek nékik.

12. Ebből esmérjem meg, hogy * jómat akarod, hogy az én ellenségem nem örül én rajtam;

13. És ímé engemet épen megtartottál: és állatál engemet te elődbe mind örökké.

14. Áldott az Izráelnek Ura Istene eleitől fogva mind örökké! Ámen, Ámen!