38. ZSOLTÁR.
Dávid panasza és könyörgése.
1. Dávid Zsoltára a megemlékezésre.
2. Uram, ne feddj meg engemet * a te búsulásodban, se ne ostorozz
engemet a te haragodban;
3. Mert a te nyilaid belém * akadtak, és a te kezed szállott én
reám;
4. Nincsen épség az én testemben a te haragod miatt: és nincsen
békesség az én csomtaimban, az én bűneim miatt.
5. Mert az én hamisságim elborították az én fejemet; és mintegy
nehéz teher, reám nehezültek erőm * felett.
6. Megrothadtak, és megsenyvedtek az én sebeim, az én bolondságom
miatt.
7. Leghorgadtam, és igen lenyomattattam; és mindennap szomorúan *
rájok;
8. Mert az én tomporáim megrakodtak nagy fájdalmakkal, és nincs
semmi épség az én testemben.
9. Elszakadtam és igen megrontattam; jajgattam az én szívemnek
keserűsége miatt.
10. Uram, te előtted vagyon minden én kívánságom, * és az én
nyögésem te előtted el nem rejtetett.
11. Az én szívem csak kereng elhagyott engemet az én * erőm és az
én szememnek világa, még azok sincsenek én velem.
12. Az én barátim * és társaim az én csapásoman # félre állotta, és
az én rokonim távol állottak.
13. És tőrt vetettek, kik az én lelkemet keresik és kik ártani
akarnak nékem, gonoszokat szólnak, és mind napestig csalárdásgot gondolnak.
14. Én pedig mint a siket nem hallok vala és ollyan valék mint a
néma, ki az ő száját fel nem tátja.
15. És levék ollyan mint a siket ember, kinek az ő szájában nincsen
feddés.
16. Mert én téged vártalan Uram! te hallgass meg * Uram én Istenem!
17.Mert azt gondolom vala, netalán örülni fognak én rajtam: * az én
lában iszamodása korán ellenem támadnak.
18. Én bizonyára csak a nyomorúságokra készíttettem és az én
sérelmem mindenkor előttem vagyon.
19. Én bizonnyal az én hamisságomat hirdetem, és szrogalmatos
vagyok az én bűnöm * felől.
20. az én ellenségim pedig élvén megerősödnek, és megsokasodnak,
kik engemet méltatlanúl gyűlölnek.
21. És azok ellenkeznek velem, kik a jóért * gonoszt fizetnek,
azért hogy a jót követem.
22. Ne hagy el engemet, Uram, én Istenem ne távozzál messze tőlem!
23. Siess az én segítségemre, óh Uram én szabadítóm.