36. ZSOLTÁR.
Dávidnak panasza, isteni dícsérete, könyörgése és vígasztalása.
1. Dávidnak, az Úr szolgájának Zsoltára, mellyet adott az
Éneklőmesternek..
2. A hitetlennek hitetlensége felől az én szívemben Ilyen módon
gondolkodom., hogy nincsen Istenek félelme az ő szemei előtt:
3. Mert hízelkedik magának az ő szemei előtt, míglen találtassék az
ő hamissága gyűlölségre méltónak.
4. Az ő szájának beszédi hamisság és álnokság; nem akarja érteni,
hogy jól cselekednék.
5. Gonoszságot gondol az ő * ágyában; nem jó úton áll; a gonoszt
meg nem veti.
6. Uram az égig vagyon a te * irgalmasságod, és a te igazmondásos a
felhőkig.
7. A te igazságod, mint az Istennek hegyei: a te ítéletid * mint a
bő mélységes vizek; az ember, és a barmot te tartod meg, Uram!
8. Óh Isten, melly igen becsületes a te irgalmasságod!
annakokáért az embereknek fijaik bíznak
a te * szárnyaidnak árnyékában.
9. Megelégítettetnek a te házadnak kövérségével, és a te
gyönyörüségidnek folyóvizével megitatod őket:
10. Mert nálad vagyon az életnek * kútfeje, és a te világosságod #
által látunk világosságot.
11. Terjeszd ki a te irgalmasságodat a te * esmérőidre, és a te
igazságodat az igaz szívű emberekre.
12. Ne támadjon énreám a kevélynek lába, és a hitetleneknek kezek
ne háborítson meg engemet.
13. Ott hulljanak el a * gonoszt cselekedők, taszittassanak el, és
fel ne állhassanak.