35. ZSOLTÁR.

Dávid könyörgése a megszabadításért.

Dávid * Zsoltára.

1. Perelj, Uram, az én velem perlőkkel, és harczolj a velem harczolókkal.

2. Ragadja fegyvert és paizst, és kel fel az én segítségemre.

3. És vedd fel dárdádat, és rekeszd meg az én háborgatóim eleinek útát; mondjad az én lelkemnek: Én vagyok a te metartód!

4. Gyaláztassanak meg * és szégyenűljenek meg, kik keresik az én lelkemet; verettessenek hátra és piruljanak meg, a kik ellenem gonoszt gondolnak.

5. Legyenek ollyanok, mint a polyva * a szél előtt, és az Úrnak Angyala háborgassa őket.

6. Legyen az ő útjok homályos és sík; és az Úrnak Angyala kergesse őket:

7. Mert ok nélkül megvetették nékem az ő hálojok vermét; és ok nélkül vermet ástak * az én lelkemnek.

8. Szálljon reá a romlás, mellyet nem tud, és az ő hálója, mellyet elrejtett fogja meg őtet: és hirtelen essék veszedelembe.

9. Az én lelkme pedig vígad az Úrban; örvendez * az ő szabadításában.

10. Minden az én teteim mondják: Uram, kicsoda hasonló te hozzád? ki megszabadítod a nyomorultat a nálánál * erősebbtől, a szegényt és a szükölködőt az ő prédálójától.

11. Felkelnek vala a hatalmas tanuk, és a mellyeket * nem tudtam, azokat kérdezték én tőlem?

12. Fizettek nékem gonoszt * a jóért, hogy engemet megfosszanak az én lelkemtől.

13. Én pedig, mikor ők betegek voltak, gyászba öltöztem; szenvedtettem lelkemet böjttel, és érettek úgy könyörögtem, mint magamért.

14. Mintha nékem barátom és atyámfia volt volna, érette úgy jártam: mintha anyámat siratnám, úgy jártam gyászban nagy alázatosan:

15. Ők pedig az én nyomorúságimban örültek, * és egybegyültek; egybegyültek ellenem a sántikálók, és hírem nélkül rágalmaztak engemet, és nem veszteglettek.

16. Öszvegyültek a hízelkedőkkel és a nevetséget űző csúfolókkal, agyarkodván az ő fogaikkal ellenem.

17. Te pedig Uram, míglen nézed ezeket? szabadítsd meg az én lelkemet az ő veszedelmekből, az oroszlánok közzűl az én egyetlenegyemet. *

18. Hálákat adok néked a nagy * Gyülekezetben, a sok nép között dícsérlek tégedet.

19. Ne örüljenek * én rajtam, a kik méltatlanúl lettek nékem ellenségim; se szemmel ne hunyorítsanak, kik ok nélkül engemet gyűlölnek;

20. Mert nem szólnak békességet: hanem azok ellen, kik békességesek a földön, álnok beszédeket gondolnak.

21. És feltátották szájokat ellenem, sé mondának: Ha! Ha! látá * a mi szemünk.

22. Láttad * te Uram, azért # ne hallgass: Uram, ne légy távol én tőlem?

23. Kelj fel és * serkeny fel az én ítéletemre és Istenem, és én Uram, az én ügyemnek ítéletire.

24. Ítélj meg engemet a te igazságod szerint, * óh Uram Istenem! hogy ne örüljenek ezek én rajtam.

25. Ne mondják az ő szívekben: Örülj * mi lelkünk: se mondják: Nyeljük bé őtet.

26. Gyaláztassanak meg és egyetemben piruljanak meg, kik örülnek az én nyavalyámon, öltöztessenek fel gyalázatossággal és sziodalommal, kik felfuvalkodnak ellenem.

27. Vígadjanak és örüljenek, kik akarják az én igazságomat; és mondják ezt mindenkor: Magasztaltassék az Úr, ki akar békességet az ő szolgájának.

28. És az én nyelvem szólja a te igazságodat, mindennap a te dícséretedet!