34. ZSOLTÁR.
Hálaadása Dávidnak a Filiszteusok Királyától való
megszabaditatásáért.
1. Dávid Éneke, mikor * elváltoztatta az ő beszédét Abimélek előtt,
ki maga elől kiűzé és elméne.
2. Áldom az Urat minden időben, mindenkor * az ő dícsérete az én
számban vagyon.
3. Az Úrban dicsekedik az én lelkem; ezt maghallván a nyomorultak,
* örülni fognak.
4. Magasztaljátok az Urat velem együtt, és magasztaljuk az ő nevét
egyetemben.
5. Megkerestem az Urat, és * meghallgatott engemet: és minden
rettegésimből megszabadított engemet,
6. A kik ő reá néznek és ő hozzá futnak, azoknak orczájok meg nem *
pirulnak.
7. Ímé ez a szegény kiáltott: és az Úr meghallgatta őtet, és minden
ő háborúságiból megszabadította őtet.
8. Tábort jár * az Úr Angyala őtet félők körül és megszabadítja
őket.
9. Kóstoljátok meg, * és lássátok meg melly igen jó legyen az Úr #
boldog ember az, a ki ő benne bízik!
10. Féljétek az Urat, kik ő * szentei vagytok: mert semmi
fogyatkozások nincsen az őtet # félőknek.
11. Az oroszlánoknak kölykei megéheznek, és szükölködnek; de a kik
az Urat keresik, semmi jó * nélkül nem szűkölködnek.
12. Jöjjetek ide fiaim és hallgassatok engemet: az Úrnak *
félelmére megtanítlak titeket.
13. Kicsoda az ember, ki az * életet kívánja? és kívánja látni az ő
jó napjait?
14. Tartóztasd meg nyelvedet * a gonosztól, és a te ajakidat, hogy
ne szóljanak csalárdságot:
15. Hajolj el * a gonosztól és cselekedjél jót: keressed a #
békességet, és kövesd azt;
16. Az Úrnak szemei az * igazakon, és az ő fülei azoknak kiáltásokon:
17. Az Úrnak tekinteti azok ellen vagyon, kik gonoszt cselekesznek;
hogy kigyomlálja * e földről azoknak emlékezeteket.
18. Az igazak kiáltnak, és az Úr meghallgatja, és minden
nyomorúságokból megszabadítja * őket.
19. Közel vagyon az Úr a * töredelmes szívekhez, és a töredelmes
lelkeket megtartja.
20. Sok nyomorúsági * vagynak az igaznak: de mind azokból
megszabadítja őtet az Úr.
21. Megőrzi minden ő csontjait: egy azok közzűl meg nem rontatik.
22. A hitetlent pedig megöli a gonoszság, és a kik gyűlölik az *
igazat, elvesztetnek.
23. Megszabadítja az Úr az ő szolgáinak lelkeket: és el nem
vesznek, a kik ő benne * bíznak.