30. ZSOLTÁR.
A szomorúság örömre változik.
1. Dávidnak az ó háza * felszentelésekor énekeltetett Zsoltára.
2. Felmagasztallak téged Uram: mert felemeltél * engemet, és nem
engedted, hogy az én ellenségim rajtam örüljenek.
3. Én Uram Istenem, te hozzád kiáltottam; és meggyógyítottál
engemet!
4. Uram, kihoztad a koporsóból * az én lelkemet; megelevenítettél
engemet, holott egyebek a koporsóba szállottak.
5. Dícsérjétk az Urat ő * hívei, és dícsérjétek az ő szentségének
emlékezetit;
6. Mert egy szempillantásig * tart az ő haragja, de örökkévaló az ő
jóakaratja: estve siralom vagyon, de reggel öröm.
7. Én pedig az én jó állapotomban így gondolkodom vala: soha meg
nem változik az én állapotom;
8. (Uram, a te jó kedvedből erősítetted vala meg az én * hegyemet):
De mihelyt elrejtéd + a te orczádat, én megháborodám-
9. Te hozzád kiáltottam Uram, és néked könyörgöttem Uram, mondván:
10. Mi haszon vagyon az én véremben, hogyha a koporsóba szállok?
Valyon dícsér é * tégedet a por? Valyon s hirdeti é a te igazságodat?
11. Hallgass meg Uram, és könyörülj rajtam: Uram, légy nékem
segítőm.
12. Fordítottad az én siralmimat nékem örömre: levetted * az én
gyászruhámat, és béövedzettél engemet örömmel.
13. Ennekokáért énekel néked az én dicsőségem, és nem vesztegel: én
Uram Istenem, örökké dícsérlek tégedet.