27. ZSOLTÁR.
Könyörög Dávid a megszabadításért.
Dávid Zsoltára.
1. Az Úr az én * világosságom és szabadítom, s kitől # féljek? Az
Úr az én életemnek erőssége, s kitől rettegjek?
2. Midőn jőnének a gonoszok ellenem, hogy az én testemet ennék: az
én ellenségim és háborgatóim megütköznének * és elhullának.
3. Ha szinte én körűltem * tábort járnának is; nem fél az én
szívem; és hogyha had támad ellenem: mégis ő benne bízom.
4. Egy dolgot kértem az Úrtól, most is azont kérem; hogy *
lakhassam az Úrnak házában, az életemnek minden idejében: hogy láthassam az
Úrnak szépségét, és látogathassam az ő templomát.
5. Mert elrejt engemet * az ő sátorában a veszedelemnek napján;
elrejt engemet az ő sátorának titkos helyén, és a kősziklára felemel engemet.
6. És most is * felemeli az én fejemet ellenségim felett, kik
körűlöttem vagynak: és áldozom az ő sátorában örömnek áldozatját; éneklek és
dícséretet mondok az Úrnak.
7. Halld meg Uram, az én szómat, midőn te hozzád kiáltok; és
könyörülj rajtam, és hallgass meg engemet.
8. Te helyetted mondja az én szívem: Keressétek az én orczámat: A
te orczádat, Uram, keresem;
9. Ne rejtsd * el a te orczádat előlem, ne vesd el haragodban a te
szolgádat: te voltál nékem segítségem, ne távozzál el tőlem és ne hagyj el
engemet, és idvességemnek Istene:
10. Ha az én atyám és az én anyám elhagynak is engemet: az Úr *
magához veszen engemet.
11. Tanits meg engemet, Uram, a * te útadra, és hordozz engemet az
egyenes úton, az én ellenségimért.
12. Ne cseledjél velem az én ellenségimnek * kívánságok szerint:
mert hamis tanúk # támadtak ellenem, kik hazugságot szólnak.
13. Én pedig hiszem, hogy meglátom az Úrnak javait az élőknek
földében.
14. Várjad * az Urat, és légy erős, és megerősíti a te szívedet,
várjad azért az Urat!