27. ZSOLTÁR.

Könyörög Dávid a megszabadításért.

Dávid Zsoltára.

1. Az Úr az én * világosságom és szabadítom, s kitől # féljek? Az Úr az én életemnek erőssége, s kitől rettegjek?

2. Midőn jőnének a gonoszok ellenem, hogy az én testemet ennék: az én ellenségim és háborgatóim megütköznének * és elhullának.

3. Ha szinte én körűltem * tábort járnának is; nem fél az én szívem; és hogyha had támad ellenem: mégis ő benne bízom.

4. Egy dolgot kértem az Úrtól, most is azont kérem; hogy * lakhassam az Úrnak házában, az életemnek minden idejében: hogy láthassam az Úrnak szépségét, és látogathassam az ő templomát.

5. Mert elrejt engemet * az ő sátorában a veszedelemnek napján; elrejt engemet az ő sátorának titkos helyén, és a kősziklára felemel engemet.

6. És most is * felemeli az én fejemet ellenségim felett, kik körűlöttem vagynak: és áldozom az ő sátorában örömnek áldozatját; éneklek és dícséretet mondok az Úrnak.

7. Halld meg Uram, az én szómat, midőn te hozzád kiáltok; és könyörülj rajtam, és hallgass meg engemet.

8. Te helyetted mondja az én szívem: Keressétek az én orczámat: A te orczádat, Uram, keresem;

9. Ne rejtsd * el a te orczádat előlem, ne vesd el haragodban a te szolgádat: te voltál nékem segítségem, ne távozzál el tőlem és ne hagyj el engemet, és idvességemnek Istene:

10. Ha az én atyám és az én anyám elhagynak is engemet: az Úr * magához veszen engemet.

11. Tanits meg engemet, Uram, a * te útadra, és hordozz engemet az egyenes úton, az én ellenségimért.

12. Ne cseledjél velem az én ellenségimnek * kívánságok szerint: mert hamis tanúk # támadtak ellenem, kik hazugságot szólnak.

13. Én pedig hiszem, hogy meglátom az Úrnak javait az élőknek földében.

14. Várjad * az Urat, és légy erős, és megerősíti a te szívedet, várjad azért az Urat!