22. ZSOLTÁR.

Jövendölés a Krisztusnak szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról.

1. Dávid Zsoltára, az Éneklőmesternek adatott, az ajélet hasakhátra.

2. Én erős Istenem, én erős * Istenem ! miért hagytál el engemet? és miért távoztál el az én megtartásomtól, és az én jajgatásimnak beszédeitől!

3. Én Istenem, kiáltok mind napestig, de nem * hallgatsz meg; éjjel is nincsen nékem vesztegléesm.

4. Te pedig szent vagy, ki lakozol * az Izráelnek dicséretei között.

5. A mi atyáink benned bíztak: bíztak és megszabadítottad őket.

6. Te hozzád kiáltottak, és megszabadultak; benned bíztak és meg nem gyaláztattak. *

7. Én pedig féreg vagyok, és nem férjfiú: embereknek * szidalmok, és a népnek utálatossága.

8. Mindenek, kik engemet látnak, megcsúfolnak engemet; félre vonszák ajakokat, és hajtógatják * az ő fejeket.

9. Ezt mondván: Bízott * az Úrban, szabadítsa meg őtet! mentse meg őtet, mivelhogy néki jóakarója!

10. Mert te vontál ki * engemet az én anyám méhéből: és bíztattál engemet az én anyámnak emlőjétől fogva.

11. Te oltalmad alá vettettem az én anyámnak méhétől fogva , az én anyámnak méhétől fogva te voltál * nékem erős Istenem.

12. Ne távozzál messze tőlem; mert a nyomorúság közel vagyon, és senki nincs, ki nékem segítséggel legyen.

13. Körűlvettek engemet sok bikák, és a Básánnak * erős bikái megkörnyékeztek engemet.

14. Feltátották * ellenem az ő szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán;

15. Mint a víz, ugyan * kiöntettem és minden én csontim eloszlettettek; az én szívem mint a viasz elolvadott az én belső tagaim között.

16. Megszáradott * mint a cserép az én erőm az én nyelvem is az én inyemhez ragadt, és a halálnak porába vetettél engemet.

17. Mert körülvettek engemet az ebek, és a gonoszoknak * serege megkörnyékezett engemet; általlikasztották kezeimet és lábaimat:

18. Megszámlálhatnám minden csontaimat: ők pedig csak néznek * és tekintenek reám.

19. Az én ruháimat magoknak * elosztották, és az én köntösömre sorsot vetettek;

20. De te Uram, ne légy messze tőlem: és erősségem, az én segítségemre siess!

21. Mentsd meg az én lelkemet a fegyvertől, és az én egyetlenegyemet * az ebnek kezéből.

22. Szabadits meg engemet az oroszlánnak * szájából; és az unikornisoknak szarvaik ellen, hallgass meg engemet.

23. Hirdetem * a te nevedet az én atyámfiainak, a Gyülekezet nek közepette dicsérlek tégedet.

24. Ti kik félitek az * Urat, dícsérjétek őtet, Jákobnak minden nemzeti dicsőítsétek őtet Izráelnek minden magzatai;

25. Mert nem utálta és meg nem vetette a szegénynek * nyomorúságát és el nem rejtette az ő orczáját tőle, és midőn kiáltott ő hozzá meghallgatta.

26. Te felőled lészen az én dícséretem a nagy Gyülekezet ben: az én fogadásimat megteljesítem * azol előtt, kik félik őtet.

27. Esznek a nyomorúltak, * és megelégesznek; dícsérik az Urat, kik keresik őtet, és él a szívetek mind örökké.

28. Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a földnek minden * határai: és imádkoznak te előtted a Pogányoknak minden nemzetségei;

29. Mert az Úré a * birodalom, és uralkodik a Pogányokon.

30. Esznek és imádják őtet a földnek minden kövérei; térdet hajtnak ő előtte mindenek, kik a porban feküsznek és nyomorultúl élnek.

31. Az ő magvok * néki szolgál és az Úré lészen mind örökké.

32. Eljőnek * és hirdetik az ő igazságát az ő utánnok való népnek, hogy ő # ezt cselekedte.