16. ZSOLTÁR.
Jövendölés a Krisztus feltámadásáról
1. Dávidnak Miktámja. Tarts meg engemet erős Isten: mert te benned
bízom.
2. Mondjad ezt az Úrnak én lelkem: Én Uram vagy te: jóllehet semmi
jóm néked nem használhat;
3. Hanem a szenteknek kik e földön vagynak, és a becsületeseknek,
kikben vagyonminden én * gyönyörűségem.
4. Megsokasodik azoknak bánatjok, kik máshoz sietnek: Nem áldozom
azoknak véres áldozatjokkal: fel sem veszem azoknak neveket ajakimra.
5. Az Úr az * én örökségemnek és poharamnak része; te tartod az én
részemet.
6. Az én sorsom esett nékem kies helyen, nyilván szép örökség
jutott nékem.
7. Áldom az Urat, ki nékem tanácsot dott: hogy még éjjel is *
tanítanak engemet az én belső tagjaim.
8. Szüntelen az Úrra * néztem; mert jobbkezem # felől vgyon, azért
meg nem mozdíttatom.
9. Annakokáért örűl az én szívem és örvendez az én dicsőségem: még
az én testem is bátorságban nyugszik;
10. Mert nem hagyod az én lelkemet * a koporsóban, és nem engeded,
hogy a te szented rothadásra jusson.
11. Te tanítasz meg engemet az életnek ösvényére; elégséges öröm
vagyon te előtted, és gyönyörűségek * vagynak a te jobbod felől mindenkor.