14. ZSOLTÁR.

Panaszolkodása Dávidnak Saul ellen.

Dávid * Zsoltára, az # Éneklőmesternek s a t.

1. Azt mondja * a balgatag az ő szívében: Nincsen Isten. Megvesztek, utálatosokká lettek igyekeztekben, nincsen a ki jót cselekedjék.

2. Az Úr a mennyből tekintett az embereknek fijaikra; hogy meglássa ha vagyon é valaki értelems, és * Istent kereső;

3. Mindnyájan elhajlottak, * egyetemben hijábavalókká lettek, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.

4. Avagy nincsen é értelem a gonoszságnak minden cselekedőiben, hogy az én népemet * megeszik, mint a kenyeret szokták megennei, és az Urat nem tisztelik?

5. Ott rettegnek rettegéssel; mert az Isten az igazak nemzetségével vagyon.

6. A szegénynek tanácsát megcsúfoljátok; de az Úr néki reménysége.

7. Vajha eljőne Sionból * az Izráelnek Szabadítója: hogy mikor az Úr az ő népének # foglyait megszabadítja, a Jákob örüljön, és az Izráel örvendezzen.