14. ZSOLTÁR.
Panaszolkodása Dávidnak Saul ellen.
Dávid * Zsoltára, az # Éneklőmesternek s a t.
1. Azt mondja * a balgatag az ő szívében: Nincsen Isten.
Megvesztek, utálatosokká lettek igyekeztekben, nincsen a ki jót cselekedjék.
2. Az Úr a mennyből tekintett az embereknek fijaikra; hogy meglássa
ha vagyon é valaki értelems, és * Istent kereső;
3. Mindnyájan elhajlottak, * egyetemben hijábavalókká lettek,
nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
4. Avagy nincsen é értelem a gonoszságnak minden cselekedőiben,
hogy az én népemet * megeszik, mint a kenyeret szokták megennei, és az Urat nem
tisztelik?
5. Ott rettegnek rettegéssel; mert az Isten az igazak nemzetségével
vagyon.
6. A szegénynek tanácsát megcsúfoljátok; de az Úr néki reménysége.
7. Vajha eljőne Sionból * az Izráelnek Szabadítója: hogy mikor az
Úr az ő népének # foglyait megszabadítja, a Jákob örüljön, és az Izráel
örvendezzen.