10. ZSOLTÁR.
Szabadulásért való könyörgése az Izráelnek.
Uram, miért állasz távol? miért * rejted el magadat kellete korán a
mi nyomorúságinkban?
2. Kevélységben a hitetlen háborgatja a szegényt: fogattassanak meg
* az ő tanácsokban, mellyeket gondoltak:
3. Mert dicsekesik a hitetlen az ő lelkének * kívánságaiban; és a fősvény áldván ő magát,
káromolja az Urat.
4. A hitetlen az ő haragjának kevélysége miatt nem tudakozik;
minden ő gondolati ezek, hogy * nincsen Isten!
5. Az ő útai minden időben szerencsések; messze vettettek a te
ítéletid az ő szeme elől: minden ő ellenségit csúfolja.
6. Azt gondolja az ő szívében: Soha örökké meg nem * indíttatom:
mert nyvalya nélkűl lészek!
7. Kinek szája átkozódással * rakva, csalárdságokkal és
álnoksággal: az ő nyelve alatt ártalom és gonsozság vagyon.
8. Az útczáknak szorosain leselkedik, a lesben megöli az ártatlant:
az ő szemei vigyáznak a szegényre.
9. Leselkedik titkon, mint az oroszlán a barlangban, hogy elragadja
a * szegényt; elragadja a szegényt, mindőn az ő tőribe ejti őtet.
10. Megrontja, levonja: és leveti a szegényeket az ő erejével.
11. És mond az ő szívében: Elfelejtkezett * az erős Isten;
elfordította az ő orczáját, és soha nem látja ezeket?
12. Kelj fel Uram, erős Isten emeld fel kezedet: ne felejtkezzél el
a szegényekről.
13. A hitetlen miért * bosszantja az Istent? mert azt mondja az ő
szívében, hogy te meg ne keresed.
14. Holott te * ládot, mert mind az álnokságot s mind a fájdalmat
nézed, hogy néki kezeddel megfizess: Te reád hagyattatott # a szegény; az
árvának te lészesz segitője.
15. Rontsd meg a hitetlennek * és a gonosznak karját, annyira,
hogyha keresik az ő istentelenségeket, meg ne találják.
16. A Jehova uralkodik * mindenha, és mind örökkön örökké:
elvesznek a Pogánynépek az ő # földéről.
17. A szegényeknek * kivánságokat meghallgatod Uram, megerősíted az
ő szíveket, és füleiddel rájok figyelmezel.
18. Hogy ítéletet tégy az árvának és a nyomorodottnak; hogy többé
ne kegyetlenkedjék a földből * való ember.