10. ZSOLTÁR.

Szabadulásért való könyörgése az Izráelnek.

Uram, miért állasz távol? miért * rejted el magadat kellete korán a mi nyomorúságinkban?

2. Kevélységben a hitetlen háborgatja a szegényt: fogattassanak meg * az ő tanácsokban, mellyeket gondoltak:

3. Mert dicsekesik a hitetlen az ő lelkének *  kívánságaiban; és a fősvény áldván ő magát, káromolja az Urat.

4. A hitetlen az ő haragjának kevélysége miatt nem tudakozik; minden ő gondolati ezek, hogy * nincsen Isten!

5. Az ő útai minden időben szerencsések; messze vettettek a te ítéletid az ő szeme elől: minden ő ellenségit csúfolja.

6. Azt gondolja az ő szívében: Soha örökké meg nem * indíttatom: mert nyvalya nélkűl lészek!

7. Kinek szája átkozódással * rakva, csalárdságokkal és álnoksággal: az ő nyelve alatt ártalom és gonsozság vagyon.

8. Az útczáknak szorosain leselkedik, a lesben megöli az ártatlant: az ő szemei vigyáznak a szegényre.

9. Leselkedik titkon, mint az oroszlán a barlangban, hogy elragadja a * szegényt; elragadja a szegényt, mindőn az ő tőribe ejti őtet.

10. Megrontja, levonja: és leveti a szegényeket az ő erejével.

11. És mond az ő szívében: Elfelejtkezett * az erős Isten; elfordította az ő orczáját, és soha nem látja ezeket?

12. Kelj fel Uram, erős Isten emeld fel kezedet: ne felejtkezzél el a szegényekről.

13. A hitetlen miért * bosszantja az Istent? mert azt mondja az ő szívében, hogy te meg ne keresed.

14. Holott te * ládot, mert mind az álnokságot s mind a fájdalmat nézed, hogy néki kezeddel megfizess: Te reád hagyattatott # a szegény; az árvának te lészesz segitője.

15. Rontsd meg a hitetlennek * és a gonosznak karját, annyira, hogyha keresik az ő istentelenségeket, meg ne találják.

16. A Jehova uralkodik * mindenha, és mind örökkön örökké: elvesznek a Pogánynépek az ő # földéről.

17. A szegényeknek * kivánságokat meghallgatod Uram, megerősíted az ő szíveket, és füleiddel rájok figyelmezel.

18. Hogy ítéletet tégy az árvának és a nyomorodottnak; hogy többé ne kegyetlenkedjék a földből * való ember.