8. ZSOLTÁR.

Csudálkozván dícséri Dávid az Istennek emberekhez való jó kedvét.

1. Dávid * Zsoltára az Éneklőmesternek adatott a Gittitre.

2. Mi Urunk Istenünk, melly igen csudálatos a te neved az * egész földön, ki a te dicsőségedet az egek felett magasztaltad!

3. A kicsinyeknek és * csecsszopóknak szájok által erősítettted meg a te hatalmadat a te ellenségidért, hogy megrontsad az ellenséget, és a bosszúállót.

4. Mikor látom a te egeidet, a te kezednek * munkáit, a holdat és a csillagokat, mellyeket te teremtettél; akkor így gondolkodom.

5. Micsoda az ember, hogy megemlékezzel * róla? vagy az embernek fija, hogy meglátogatod őtet?

6. Noha őtet valamennyire kisebbé teremtetted az Angyaloknál: mindazáltal dicsőséggel és tisztességgel megékesíteted őtet:

7. Tetted őtet minden te kezeidnek munkáin * úrrá, mindeneket vetettél az ő lábai alá:

8. Juhokat és minden barmokat, még a mezei * vadakat is.

9. Az égi madarakat, és * a tengernek halait; és a mellyek átlaljárják a tengernek ösvényit.

10. Mi Urunk Istenünk, melly igen dicsősége a te neved az egész földön!