7. ZSOLTÁR.

Dávidnak könyörgése az ő ellenségitől való megszabadításáért.

1. Dávidnak Siggájónia, mellyet mondott az Úrnak, a Benjáminita * Kús beszédére.

2. Én Uram Istenem! te benned vetem reménységemet; oltalmazz meg engemet minden háborgatóim ellen; és szabadíts meg engemet.

3. Hogy el ne ragadja * mint egy oroszlán az én életemet, élszaggassa, és ne legyen, ki megszabadítson.

4. Én Uram Istenem? ha * cselekedtem ezt, ha vagyon hamisság az én kezeimben.

5. Ha gonosszal * voltam az én velem békével lakozónak; és ha megfosztottam ellenségemet ok nélkűl:

6. Bátor üldözze ellenségem az én lelkemet, megfogja és földre tapodja az én életemet; és az én dicsőségemet porrá tegye. Sélah.

7. Kelj fel, Uram, a te haragodban, és magasztaltassál fel * az én ellenségimnek dühösségek ellen és serkenj fel mellettem az ítéletért, mellyet parancsoltál;

8. Hogy a népeknek seregek körűl vegyen tégedet, és azért felmagasztaltassál.

9. Az Úr megítéli a népeket: Ítélj meg Uram engemet! az én * igazságom és ártatlanságom szerint fizess nékem!

10. Szünjék meg, kérlek, a hitetleneknek gonoszságok, és erősítsd meg az igazat; mert te vagy a szíveknek és veséknek vizsgáló * igaz Istene.

11. Az én paizsom az Isten, ki megszabadítja * az igazszívű embereket.

12. Az Isten az igazat megőrzi; és az erős Isten naponként haragszik.

13. Ha meg nem tér a hitetlen, az ő fegyverét * megélesítette, az ő kézívét megvonta, és elarányozta.

14. És csinált magának hálálos fegyvereket; az ő nyilati * az üldözők ellen készítette.

15. Ímé hamisságot * gondol, háborúságra igyekezik, és hijábavalóságot cselekeszik.

16. Vermet ásott és mélyen ásta azt; de ő maga esett * a verembe, mellyet ásott.

17. Fordúl az ő munkája a maga fejére, és az ő tetejére száll az ő álnoksága.

18. Dícsérem az Urat az ő * igazsága szerintk, és éneklek a felséges Úr nevének!