7. ZSOLTÁR.
Dávidnak könyörgése az ő ellenségitől való megszabadításáért.
1. Dávidnak Siggájónia, mellyet mondott az Úrnak, a Benjáminita *
Kús beszédére.
2. Én Uram Istenem! te benned vetem reménységemet; oltalmazz meg
engemet minden háborgatóim ellen; és szabadíts meg engemet.
3. Hogy el ne ragadja * mint egy oroszlán az én életemet,
élszaggassa, és ne legyen, ki megszabadítson.
4. Én Uram Istenem? ha * cselekedtem ezt, ha vagyon hamisság az én
kezeimben.
5. Ha gonosszal * voltam az én velem békével lakozónak; és ha
megfosztottam ellenségemet ok nélkűl:
6. Bátor üldözze ellenségem az én lelkemet, megfogja és földre
tapodja az én életemet; és az én dicsőségemet porrá tegye. Sélah.
7. Kelj fel, Uram, a te haragodban, és magasztaltassál fel * az én
ellenségimnek dühösségek ellen és serkenj fel mellettem az ítéletért, mellyet
parancsoltál;
8. Hogy a népeknek seregek körűl vegyen tégedet, és azért
felmagasztaltassál.
9. Az Úr megítéli a népeket: Ítélj meg Uram engemet! az én *
igazságom és ártatlanságom szerint fizess nékem!
10. Szünjék meg, kérlek, a hitetleneknek gonoszságok, és erősítsd
meg az igazat; mert te vagy a szíveknek és veséknek vizsgáló * igaz Istene.
11. Az én paizsom az Isten, ki megszabadítja * az igazszívű
embereket.
12. Az Isten az igazat megőrzi; és az erős Isten naponként
haragszik.
13. Ha meg nem tér a hitetlen, az ő fegyverét * megélesítette, az ő
kézívét megvonta, és elarányozta.
14. És csinált magának hálálos fegyvereket; az ő nyilati * az
üldözők ellen készítette.
15. Ímé hamisságot * gondol, háborúságra igyekezik, és
hijábavalóságot cselekeszik.
16. Vermet ásott és mélyen ásta azt; de ő maga esett * a verembe,
mellyet ásott.
17. Fordúl az ő munkája a maga fejére, és az ő tetejére száll az ő
álnoksága.
18. Dícsérem az Urat az ő * igazsága szerintk, és éneklek a
felséges Úr nevének!