5. ZSOLTÁR.

Megszabadulásért való könyörgése Dávidnak az ő kergetői ellen.

1. Dávid Zsoltára az Éneklőmesternek adatott a Nékhilótra.

2. Uram, az én beszédemet * vedd füleidbe: értsd meg az én gondolatimat.

3. Figyelmezzél az én kiáltásomnak szavára, én Királyom és én Istenem; mert én nékik könyörgök!

4. Uram, hamar hallgasd meg az én szómat, minden dolgaim * előtt készítem magamat te hozzád, és várom a te segítségedet;

5. Mert nem olly Isten vagy te, ki gyönyörködjél a * hitetlenségben: nem lakik te nálad a # gonosz.

6. Nem állnak meg a te szemeid előtt a kevélyek: * és gyűlölsz minden gonosz cselekedőket.

7. Elveszted * a kik hazugságot szólnak: a vérszopó és álnok embert gyűlöli az Úr.

8. Én pedig a te jóvoltodnak sokaságában bízván, megek bé a te * hőzadba, és könyörgök a te szent templomodban, a te félelmedben.

9. Uram igazgass engemet a te igazságodban * az én ellenségimért; igazgassad előttema te útadat;

10. Mert nincsen az ő szájokban igazság, szívek merő álnokság, torkok megnyilt koporsó, * nyelvekkel hízelkednek.

11. Ítéld meg, óh Isten, őket, hogy csalatkozzanak meg az ő tanácsokban: az ő hamisságoknak sokaságáért vesd el őket; mert engedetlenek te ellened.

12. És örülnek mindnyájan, a kik bíznak te benned, mind örökké vígadnak, a kiket megoltalmazsz, és örvendeznek te * benned, a kik szeretik a te nevedeet;

13. Mert te Uram, megáldod az igazat, a te jóvoltoddal mintegy * paizzsal körűlvészed őtet.