4. ZSOLTÁR.

Dávid könyörög az Istennek Saultól való megszabadításáért.

1. Dávid Zsoltára az * Éneklőmesternek adatott a Neginóthra.

2. Mikor kiáltok, * hallgass meg engemet, én igazságomnak Istene, a nyomorúságban vídámíts meg engemet; könyörülj rajtam, és hallgasd meg az én könyörgésemet?

3. Embereknek fijai! meddig lészen az én dicsőségem gyalázatban? meddig szeretitek a hívságot, és keresitek a * hazugságo? Sélah.

4. De legyen tudtotokra, hogy magának választott * az Úr engemet, kinek kedves vagyok: Az # Úr meghallgat engemet, mikor könyörgök néki.

5. Haragudjatok, de ne vétkezzetek, szóljatok * szíveitekben, a ti ágyasházatokban, de legyetek csendességben, Sélah.

6. Áldozzatok igazságnak * áldozatját, és bízzatok az Úrban.

7. Sokan mondják: Kicsoda mívelheti azt, hogy valaha jót lássunk? De te Uram, mutasd meg nékünk a te orczádnak * világát;

8. És így nagyobb örömet adsz az én szívemben, hogy nem mint mikor az ő borok és búzájok megsokasodnak.

9. Békességben lefekszem * egyetemben és elaluszom; mert te Uram egyedűl adsz nékem bátorságos lakást.