4. ZSOLTÁR.
Dávid könyörög az Istennek Saultól való megszabadításáért.
1. Dávid Zsoltára az * Éneklőmesternek adatott a Neginóthra.
2. Mikor kiáltok, * hallgass meg engemet, én igazságomnak Istene, a
nyomorúságban vídámíts meg engemet; könyörülj rajtam, és hallgasd meg az én
könyörgésemet?
3. Embereknek fijai! meddig lészen az én dicsőségem gyalázatban?
meddig szeretitek a hívságot, és keresitek a * hazugságo? Sélah.
4. De legyen tudtotokra, hogy magának választott * az Úr engemet,
kinek kedves vagyok: Az # Úr meghallgat engemet, mikor könyörgök néki.
5. Haragudjatok, de ne vétkezzetek, szóljatok * szíveitekben, a ti
ágyasházatokban, de legyetek csendességben, Sélah.
6. Áldozzatok igazságnak * áldozatját, és bízzatok az Úrban.
7. Sokan mondják: Kicsoda mívelheti azt, hogy valaha jót lássunk?
De te Uram, mutasd meg nékünk a te orczádnak * világát;
8. És így nagyobb örömet adsz az én szívemben, hogy nem mint mikor
az ő borok és búzájok megsokasodnak.
9. Békességben lefekszem * egyetemben és elaluszom; mert te Uram
egyedűl adsz nékem bátorságos lakást.