40. RÉSZ.

Az elefánt az isten hatalmasságának, a fenevadak között tüköre.

Annakokáért felele az Úr a forgószélből Jóbnak s monda: *

2. No most, mintegy vitéz férjfiú, övezd fel a te derekadat: és a mit tőled kérdek, mond meg nékem.

3. Nemde hijábavalóvá teheted é te az én ítéletimet? kárhoztatsz é * te engemet hogy igaz légy?

4. A vagy ollyan karod vagyon é néked mint az erős Istennek? és a te szóddal mint ő döröghetsz é?

5. No már ékesítheted é meg magadat méltósággal és magassággal, dicsőséggel és ékességgel ruházd fel magadat.

6. A te haragodnak bosszankodásit terjeszd ki, és tekintsd meg valami magasságos, és alázd meg azt.

7. Tekints meg, mondom, minden kevélyt, s nyomd le azt; és a gonoszokat az ő helyekben rontsd meg.

8. Rejtsd el őket egyszersmind a porban, és az ő orczájokat a rejtekben fedd bé:

9. Akkor én is hirdetlek téged, hogy téged a te jobbkezed megtarthat.

10. Ímé már lássad az elefántot mellyet veled * együtt teremtettem, a melly szénát eszik mint az ökör.

11. Ímé annak ereje vagyon a derekában, és annak erősége a hasának köldökében.

12. Felemeli farkát, melly hasonlatos a czédrusfához, és az ő szeméremtestének inai sok ágakból állanak.

13. Az ő csontjai ollyanok, mint az aczélból csinált csővek; az ő tetemei, mint a vasból csinált pálczák!

14. Ennek az erős Istennek első alkotmányának az ő fegyverét megadta, a ki őtet teremtette.

15. Jóllehet fűvet teremnek néki a hegyek, és együtt vele a mezőnek minden vadai bátran játszódnak.

16. Az árnyékos helyen fekszik, a nádaknak és sárnak rejtekében.

17. A nagy árnyékú fák béfedezik őtet, hogy néki árnyékot tartsanak, és a víz mellett való fűzfák körűlveszik őtet.

18. Ímé a folyóvizet nagy voltával megtartóztatja, úgyannyira, hogy nem siet: és azt véli, hogy a Jordán folyóvizét felszívhatja.

19. A vagy megfoghatja é őtet valaki szemtől szemben, a vagy horoggal megfogván általfurhatja é az ő orrát?