35. RÉSZ.

Mégis beszél az Isten igazságáról.

Többet felele Elihú és monda:

2. Valyon azt gondolod vala é?hogy igaz volna a mit ez előtt mondasz vala? Az én igazságom nagyobb, hogy sem mint az erős Istené!

3. Mert te Jób azt mondod: Mit használ nékem, és mi hasznot veszek abból, ha az én bűnöm megbocsáttatik?

4. Én beszéddel megfelelek néked, és a kik veled egyet értenek.

5. Tekints az égre és lásd meg, és nézd meg a felsőbb felhőket, melly igen magasak te feletted!

6. Ha te vétkezel, mit szerzesz ő ellene? vagy ha a te bűneidet megsokasítod, mit ártasz néki?

7. Ha pedig igaz vagy, mit adsz néki? vagy mit veszen a te kezedből?

8. A te gonoszságod az illyen embernek árt, mint te vagy; és a te igazságod az ember fijának használ.

9. Az ő nagy hatalmasságokban bízók azt cselekeszik, hogy a nyomorultak kiáltsanak: és kiáltnak az Istenhez a hatalmasoknak karjok miatt.

10. De ha a nyomorult nem mondja; Hol vagyon az Isten, a ki engem teremtett? a ki éjszaka is az ő dícséretire felindit?

11. Ki minket inkább tanít, mint a földi oktalan állatokat, és az égi madaraknál bölcsebbekké tészen minket:

12. Akkor a kik a gonoszaknak kevélységek miatt * kiáltnak, nem hallgatja meg Isten azokat;

13. Mert a hívságos kuiáltsát az erős Isten meg nem hallgatja, és a Mindenható csak reá sem tekint.

14. Sokkal inkább nem hallgat meg, ha azt mondod: Isten, nem viselsz én reám gondot! Az itélet azért legyen ő előtte, és reménységed vessed ő benne.

15. Most pedig, mivelhogy azt nem míveled, azért látogat meg téged haragjában: mert az ő kegyelmességét is nem igen tudja Jób.

16. Hanem hívságra tátja fel a száját; és tudomány nélkűl való szókat szaporít.