34. RÉSZ.
Elihú Jóbnak beszédét megvetvén szól az Isten igazságáról.
Szólván ismét Elihú, monda:
2. Halljátok meg bölcsek az én beszédimet, és ti tudós emberek
hajtsátok hozzám füleiteket.
3. Mert a fül * próbálja meg a beszédeket, mint az embernek ínye
kóstolja meg az ételt.
4. Válasszunk magunknak vetekedésre való dolgot, és értsük meg mi
közöttünk, mincsoda legyen legjobb;
5. Mert Jóba azt mondá: Igaz * vagyok, és az Isten az én ügyemet
elhalasztotta;
6. Az én ügyem felől hazudnék é? halálos az én belém lött nyílok
nélkül!
7. De kicsoda lehetne ollyan mint Jób, ki egyébnek csúfulását ugyan
inná mint a vizet.
8. És ki járna * az álnokság cselekedőinek társaságokban, és ki
járna az istentelen emberekkel.
9. Mintha azt mondotta volna Jób: Nem használ * az embernek, ha
Istennel akar járni.
10. Ezokáért ti tudós emberek hallgassatok engemet! Távol legyen az
erős Istentől a * gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság;
11. Mert az ő cselekedeti szerint * fizet az embernek, és kiki mid
az ő úta szerint találja a mit keres.
12. Bizonyára az erős Isten * gonoszúl nem cselekeszik: és a
Mindenható az ítéletet el nem fordítja:
13. Valyon ki adta az ő kezébe * a földet? és kicsoda rendelte az
egész földet?
14. Ha szívét vetné az emberre, és ennek lelkét * s lehellését
magához venné:
15. Minden test egyaránt meghalna, és az ember porrá lenne.
16. Ha azért Jób vagyon valami értelmed, hallgasd meg ezt, és a te
füleidet hajtsad az én beszédimnek szavára:
17. Valyon a ki az igaz ítéletet gyűlöli, annak sebeit * béköti é
az Isten? sőt inkább az igen igazat # hamissá teheted é?
18. A ki a Királynak azt mondja: Óh álnok! és a Fejedelmeknek: óh
gonosztévő!
19. A ki a Fejedelmeknek személyeket nem * válogatja, és kinek
eltőte nem esmértetik meg a nemes a szegénytől;mert mindnyájan az ő kezeinek #
munkái.
20. Egy szempillantásban a hítetlenek meghalnak; és éjfélkor *
megháborodik a nép, és elmulik, és az erős kéz nélkűl eltörettetik:
21. Mert mindennek útaira * vigyáznak az ő szemei, és minden ő
lépésit jól látja.
22. Nincs olly setétség, és nincsen oly halának árnyéka, a hol *
elrejthessék magokat az álnoskgnak cselekedői.
23. Mert nem kárhoztatja Isten az embert abban, a mit nem *
cselekedett, hogy Istennel perbe állhatna.
24. Megrontja a hatalmasokat és egyebeket állat azoknak helyekbe.
25. E képen megtudván az ő cselekedeteket, mindjárt * megrontatnak
mihelyt a setétséget elvette.
26. Megtapodja * őket úgymint istenteleneket, mindenek láttára.
27. Mivelhogy ő tőle eltávoztak, és semmi útait néki nem követték.
28. Azokra hozvána szegény nyomorultnak * kiáltását, mikor a
szegényeknek kiáltásokat meghallgatja;
29. Mert mikor az Isten nyugodalmasokká tészi a szegényeket,
kicsoda a * ki megháborítja; és mikor az ő orczáját elrejti vagy egy
nemzetségtől, vagy egy embertől egyaránt: kicsoda mer ellene támadni?
30. Hogy a képmutató ember ne uralkodjék, és hogy a nép között az
istenteleneknek tőrei ne legyenek.
31. Azért az erős Istennek, ki azt mondja: Megengedtem néked, el
nem rontlak, ezt kell mondania.
32. Annakfelette a mit tudok, te Uram taníts engem; ha gonoszságot
cselekedtem, nem megyek tovább benne.
33. A vagy nem tőled vagyon é a vétek, a mellyért fizeti ezeket
néked? mert az Úrnak igaz itéletit * megutáltad, és te választottad ezt a te
maga igazságát s nem én: ha pedig tudsz valamit, felelj meg nékem.
34. A bölcs emberek, tudom hogy velem egyeznek, és a bölcs ember, a
ki engem hallgat, nékem enged ebben.
35. Jób nem igazán szól, és az ő beszédit esztelenül szólja.
36. Én Atymá, próbáltassék Jób mindaddig, míg meggyőzettetik,,ez
illyen hamis feleletekért, mellyek az álnok emberekben szoktak lenni;
37. Mert az ő vétkéhez istentelenséget rakna, és minket
megcsúfolna, és az Isten ellen való káromlását megtöbbítené.