34. RÉSZ.

Elihú Jóbnak beszédét megvetvén szól az Isten igazságáról.

Szólván ismét Elihú, monda:

2. Halljátok meg bölcsek az én beszédimet, és ti tudós emberek hajtsátok hozzám füleiteket.

3. Mert a fül * próbálja meg a beszédeket, mint az embernek ínye kóstolja meg az ételt.

4. Válasszunk magunknak vetekedésre való dolgot, és értsük meg mi közöttünk, mincsoda legyen legjobb;

5. Mert Jóba azt mondá: Igaz * vagyok, és az Isten az én ügyemet elhalasztotta;

6. Az én ügyem felől hazudnék é? halálos az én belém lött nyílok nélkül!

7. De kicsoda lehetne ollyan mint Jób, ki egyébnek csúfulását ugyan inná mint a vizet.

8. És ki járna * az álnokság cselekedőinek társaságokban, és ki járna az istentelen emberekkel.

9. Mintha azt mondotta volna Jób: Nem használ * az embernek, ha Istennel akar járni.

10. Ezokáért ti tudós emberek hallgassatok engemet! Távol legyen az erős Istentől a * gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság;

11. Mert az ő cselekedeti szerint * fizet az embernek, és kiki mid az ő úta szerint találja a mit keres.

12. Bizonyára az erős Isten * gonoszúl nem cselekeszik: és a Mindenható az ítéletet el nem fordítja:

13. Valyon ki adta az ő kezébe * a földet? és kicsoda rendelte az egész földet?

14. Ha szívét vetné az emberre, és ennek lelkét * s lehellését magához venné:

15. Minden test egyaránt meghalna, és az ember porrá lenne.

16. Ha azért Jób vagyon valami értelmed, hallgasd meg ezt, és a te füleidet hajtsad az én beszédimnek szavára:

17. Valyon a ki az igaz ítéletet gyűlöli, annak sebeit * béköti é az Isten? sőt inkább az igen igazat # hamissá teheted é?

18. A ki a Királynak azt mondja: Óh álnok! és a Fejedelmeknek: óh gonosztévő!

19. A ki a Fejedelmeknek személyeket nem * válogatja, és kinek eltőte nem esmértetik meg a nemes a szegénytől;mert mindnyájan az ő kezeinek # munkái.

20. Egy szempillantásban a hítetlenek meghalnak; és éjfélkor * megháborodik a nép, és elmulik, és az erős kéz nélkűl eltörettetik:

21. Mert mindennek útaira * vigyáznak az ő szemei, és minden ő lépésit jól látja.

22. Nincs olly setétség, és nincsen oly halának árnyéka, a hol * elrejthessék magokat az álnoskgnak cselekedői.

23. Mert nem kárhoztatja Isten az embert abban, a mit nem * cselekedett, hogy Istennel perbe állhatna.

24. Megrontja a hatalmasokat és egyebeket állat azoknak helyekbe.

25. E képen megtudván az ő cselekedeteket, mindjárt * megrontatnak mihelyt a setétséget elvette.

26. Megtapodja * őket úgymint istenteleneket, mindenek láttára.

27. Mivelhogy ő tőle eltávoztak, és semmi útait néki nem követték.

28. Azokra hozvána szegény nyomorultnak * kiáltását, mikor a szegényeknek kiáltásokat meghallgatja;

29. Mert mikor az Isten nyugodalmasokká tészi a szegényeket, kicsoda a * ki megháborítja; és mikor az ő orczáját elrejti vagy egy nemzetségtől, vagy egy embertől egyaránt: kicsoda mer ellene támadni?

30. Hogy a képmutató ember ne uralkodjék, és hogy a nép között az istenteleneknek tőrei ne legyenek.

31. Azért az erős Istennek, ki azt mondja: Megengedtem néked, el nem rontlak, ezt kell mondania.

32. Annakfelette a mit tudok, te Uram taníts engem; ha gonoszságot cselekedtem, nem megyek tovább benne.

33. A vagy nem tőled vagyon é a vétek, a mellyért fizeti ezeket néked? mert az Úrnak igaz itéletit * megutáltad, és te választottad ezt a te maga igazságát s nem én: ha pedig tudsz valamit, felelj meg nékem.

34. A bölcs emberek, tudom hogy velem egyeznek, és a bölcs ember, a ki engem hallgat, nékem enged ebben.

35. Jób nem igazán szól, és az ő beszédit esztelenül szólja.

36. Én Atymá, próbáltassék Jób mindaddig, míg meggyőzettetik,,ez illyen hamis feleletekért, mellyek az álnok emberekben szoktak lenni;

37. Mert az ő vétkéhez istentelenséget rakna, és minket megcsúfolna, és az Isten ellen való káromlását megtöbbítené.