32. RÉSZ.
Mi okokkal indult Elihú, Jób ellen szólni.
Minekutánna pedig e három emberek megszüntek volna a Jóbnak való
felelettől, mivelhogy Jób igaznak * láttatnék az ő szemei előtt.
2. Felgerjede haragja Elihúnak a Barakéel fijának, ki Búzból való
vala, a Rámnak nemzetségéből, Jób ellen, az ő haragja ugyan fellobbana, hogy
önmagát az Istennél igazabbnak mondaná.
3. De még a Jób három barátira is az ő haragja felgerjede azért,
mert semmit nem tudnak vala felelni, még is * Jóbot kárhoztatják vala.
4. Elihú pedig megvártva vala Jóbot az ő beszédében, mivelhogy Jób
és az ő baráti vénebek valának nálánál:
5. De minekutánna látta volna Elihú, hogy semmi feleletre való
tudomány nem volna e három ember szájában; megharaguvék.
6. Annakokáért felele a Búztól való Elihú, Barakéelnek fija; s
monda: Legkissebb vagyok idővel, ti pedig élemetes emberek vagyok; annakokáért
én átalám, és félék megmondani néktek az én értelmemet.
7. Azt mondom vala magamban: Idős emberek szólnak most és a vének *
kijelentik a bölcseséget.
8. Bizonyára a halandó emberben ama Lélek, és a Mindenható Istennek
* ihlése tészi a bölcseséget.
9. Nem az emberek nagyjai bölcselkednek, és nem a * vének értik az
ítéletet.
10. Annakokáért azt mondom: Hallgass meg engemet, hadd mutassam meg
az én értelmemet!
11. Ímé én meegvártam a ti beszédeteket, és fülemet hajtván,
figyelmetesen meghallgatám a ti értelmeteket mind addig, míg beszélgetnétek.
12. Továbi reátok hallgatván eszembe vevém, hogy ímé senki nincs
közöttetek, a ki Jóbot megdorgálhatná, vagy az ő beszédére * megfelelhetne.
13. Hogy azt ne mondhassátok: Találtunk bölcseséget; de csak az
erős isten térítheti meg őtet, nem ember.
14. Minthogy nem én ellenem rendelte az ő beszédit; én is nem a ti
beszédetek szerint felelek néki.
15. Elrémülének, és többé nem felelének, és hallgatának.
16. Mert ők mikor szólnának én megvárám: de mivelhogy megszünének,
s többé nem akarának felelni:
17. Felelék én is az én részemről, én is az én értelmemet
megmutatom;
18. Mert beszédekkel rakva vagyok és az én szívemben való
felgerjedett lelkem szorongat engemet a szólásra.
19. Ímé az én szívem megszakad, mint az új porral töltött tömlők,
mellyeknek szájok nincsen nyitva.
20. Kimondom azért, hogy valami pihenésem lehessen nékem,
megnyitván az én ajakimat, megfelelek.
21. Ne kellesék pedig, kérlek, személyt válogatnom, és az emberek
előtt ne kellessék hízelkedő beszédekkel élnem;
22. Mert nem tudok hízelkedő beszéddel élni; ha csak kevéssé élnék
is azzal, megölne * engem az én Teremtőm!