32. RÉSZ.

Mi okokkal indult Elihú, Jób ellen szólni.

Minekutánna pedig e három emberek megszüntek volna a Jóbnak való felelettől, mivelhogy Jób igaznak * láttatnék az ő szemei előtt.

2. Felgerjede haragja Elihúnak a Barakéel fijának, ki Búzból való vala, a Rámnak nemzetségéből, Jób ellen, az ő haragja ugyan fellobbana, hogy önmagát az Istennél igazabbnak mondaná.

3. De még a Jób három barátira is az ő haragja felgerjede azért, mert semmit nem tudnak vala felelni, még is * Jóbot kárhoztatják vala.

4. Elihú pedig megvártva vala Jóbot az ő beszédében, mivelhogy Jób és az ő baráti vénebek valának nálánál:

5. De minekutánna látta volna Elihú, hogy semmi feleletre való tudomány nem volna e három ember szájában; megharaguvék.

6. Annakokáért felele a Búztól való Elihú, Barakéelnek fija; s monda: Legkissebb vagyok idővel, ti pedig élemetes emberek vagyok; annakokáért én átalám, és félék megmondani néktek az én értelmemet.

7. Azt mondom vala magamban: Idős emberek szólnak most és a vének * kijelentik a bölcseséget.

8. Bizonyára a halandó emberben ama Lélek, és a Mindenható Istennek * ihlése tészi a bölcseséget.

9. Nem az emberek nagyjai bölcselkednek, és nem a * vének értik az ítéletet.

10. Annakokáért azt mondom: Hallgass meg engemet, hadd mutassam meg az én értelmemet!

11. Ímé én meegvártam a ti beszédeteket, és fülemet hajtván, figyelmetesen meghallgatám a ti értelmeteket mind addig, míg beszélgetnétek.

12. Továbi reátok hallgatván eszembe vevém, hogy ímé senki nincs közöttetek, a ki Jóbot megdorgálhatná, vagy az ő beszédére * megfelelhetne.

13. Hogy azt ne mondhassátok: Találtunk bölcseséget; de csak az erős isten térítheti meg őtet, nem ember.

14. Minthogy nem én ellenem rendelte az ő beszédit; én is nem a ti beszédetek szerint felelek néki.

15. Elrémülének, és többé nem felelének, és hallgatának.

16. Mert ők mikor szólnának én megvárám: de mivelhogy megszünének, s többé nem akarának felelni:

17. Felelék én is az én részemről, én is az én értelmemet megmutatom;

18. Mert beszédekkel rakva vagyok és az én szívemben való felgerjedett lelkem szorongat engemet a szólásra.

19. Ímé az én szívem megszakad, mint az új porral töltött tömlők, mellyeknek szájok nincsen nyitva.

20. Kimondom azért, hogy valami pihenésem lehessen nékem, megnyitván az én ajakimat, megfelelek.

21. Ne kellesék pedig, kérlek, személyt válogatnom, és az emberek előtt ne kellessék hízelkedő beszédekkel élnem;

22. Mert nem tudok hízelkedő beszéddel élni; ha csak kevéssé élnék is azzal, megölne * engem az én Teremtőm!