31. RÉSZ.

Jób bizonyságot tészen az ő ártatlan életéről.

Az én szemeimmel * ugyan szövetséget tettem vala. és miért is igyekeztem volna valamelly szűznek megszeplősítésére.

2. Mert micsoda jutalmam lett volna nékem onnét felől az Istentől? avagy micsoda örökségem a magasságból, a mindenható Istentől?

3. Avagy a hamisnak, és kik az álnokságnak szolgálnak, nem készített é iszonyú * veszedelmet?

4. Avagy nem látja é ő az én * útaimat? és minden lépéseimet nem számlálja é meg?

5. Ha én csalárdsággal jártam, avagy az én lábam álnokságra sietett:

6. Az ő igazságának serpenyőjével mérjen meg engem, és menjen végére az Isten az én tökéletességemnek!

7. Ha az én lépésem eeeeelhajlott az útról, és ha az én lelkem követte az én * szemeimet, avagy ha az én kezeimhez valami másé ragadott

8. Bátor a mit veték, más egye meg, és az én maradékim gyökerestől kiszaggattassanak.!

9. Ha az én lelkem a más feleségének szerelmére * hajlott, avagy ha az én felebarátomnak ajtaján leselkedtem:

10. Az én feleségem másnak örüljön, és ő rajta idegenek magokat meghajtsák;

11. Mert az iszonyú nagy vétek, * és olly álnokság, mellyet a Bíráknak is meg kell büntetni;

12. Mert az Istennek tüzes haragja azért fogytig megemésztett volna, * és minden jövedelmemet elvette volna.

13. Ha az én szolgámnak és szolgálómnak igaz ügyét, kik én velem pereltek megvetettem;

14.(Mert én mit cselekedhettem * volna ha az erős Isten felkelt volna az ítéletre? és mikor meglátogatott volna mit feleltem volna néki?

15. Nemde nem ugyan az * teremtette é őtet is, a ki engem anyám méhében teremtett? és nem ugyan az formált é minket a mi anyánk méhében?)

16. Ha én magamat a szegényeknek kivánságoktól * megtartóztattam, avagy az özvegynek # szemét fárasztottam;

17. Ha az én étkemnek falatját és magam ettem meg, és hogyha abból * árva nem ett;

18. Mert gyermekségemtől foga, nálam mintegy attyánál nevekedett az árva, és az én anyám méhétől * fogva neveltem azt:

19. Ha én csak néztem a ruhátlan veszendő szegényt, és a szükölködönek nem adtam * ruhát:

20. Ha az ő béfedezett ágyékai engemet nem áldottak, mivelhogy az én juhaimnak gyapjával melegedett meg:

21. Ha az árva * ellen kezemet felhúztam, noha a városban látnám az én segítségemet:

22. Az én vállam a lapoczkájáról leesék, és az én karom az ő forgócsontjáról leszakadjon;

23. Mert az erős Istentől való veszedelemtől * féltem, kinek nagysága előtt el nem mehettem volna.

24. Ha én az én reménységemet aranyban * helyheztettem, vagy ha az ersztett aranynak mondottam: Én bizodalmam vagy!

25. Ha én ezen örültem, hogy az én gazdagságom sok volna, és hogy az én kezem nagy-sok marhát talált volna;

26. Hogyha láttam a napot, mikor fénylenék és imádtam, * vagy a holdat, vagy az égnek kerekségét.

27. Ha az én lelkem tikon elhitetett engem, és az én szájammal megcsókoltam vagy az én kezem cselekedte:

28. Mert ez is, a bálványozás a Bíráktól méltán * büntettetik meg; mert így megtagadtam volna a magasságban való erős Istent.

29. Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és örültem mikor őtet veszedelem találta elő.

30. (Mert én nem engedtem, hogy vétkezénk az én szájam ebben, hogy én átkot kértem * volnta az ő lelkére.)

31. Ha mondották az én szlgáim: óh vajha adna valaki a vendégnek való húsból: mert mi eleget sem ehetünk!

32. Mert a jövevényt ottkin nem hagyom vala hálni, és az én ajtómat az útonjárónak megnyitom * vala.

33. Ha az én vétkeimet a képmutató emberek módjára * elfedeztem, és én magamhoz való szerelmemben elrejtettem álnokságomat.

34. Mert jóllehet én erőszakot mívelhettem volna nagy sokakon: mindazáltal az én házamnépének megutálása ijeszt vala engemet, úgyannyira, hogy hallgatnék, és a kapun erőszakot mívelni ki nem megyek vala.

35. Kicsoda athatna nékem olly embert, ki az én ügyemet meghallgatná? Ímé az én beszédemnek summája és az én kívánságom; hogy vagy a mindenható Isten feleljen meg nékem, vagy az én peresem az ellenem való vádolást irva adja elő.

36. Elvesszek, hogyha azt az irást vállamon nem hordoznán, és korona gyanánt fejembe nem tenném!

37. Az lépésimnek számát néki megmondanám és mintegy Fejedelem, olly bízvást mennék hozzá.

38. Ha ellenem a föld * felkiáltánd, és egyenlőképen az ő barázdái sírándnak:

39. Ha annak gyümölcsét pénz nélkűl ettem, vagy a föld szántóinak lelkedet elkeserítettem;

40. A búza helyében teremjen tövis, és az árpa helyében konkoly. Itt vagyon vége a Jób beszédinek.