31. RÉSZ.
Jób bizonyságot tészen az ő ártatlan életéről.
Az én szemeimmel * ugyan szövetséget tettem vala. és miért is
igyekeztem volna valamelly szűznek megszeplősítésére.
2. Mert micsoda jutalmam lett volna nékem onnét felől az Istentől?
avagy micsoda örökségem a magasságból, a mindenható Istentől?
3. Avagy a hamisnak, és kik az álnokságnak szolgálnak, nem
készített é iszonyú * veszedelmet?
4. Avagy nem látja é ő az én * útaimat? és minden lépéseimet nem
számlálja é meg?
5. Ha én csalárdsággal jártam, avagy az én lábam álnokságra
sietett:
6. Az ő igazságának serpenyőjével mérjen meg engem, és menjen
végére az Isten az én tökéletességemnek!
7. Ha az én lépésem eeeeelhajlott az útról, és ha az én lelkem
követte az én * szemeimet, avagy ha az én kezeimhez valami másé ragadott
8. Bátor a mit veték, más egye meg, és az én maradékim gyökerestől
kiszaggattassanak.!
9. Ha az én lelkem a más feleségének szerelmére * hajlott, avagy ha
az én felebarátomnak ajtaján leselkedtem:
10. Az én feleségem másnak örüljön, és ő rajta idegenek magokat
meghajtsák;
11. Mert az iszonyú nagy vétek, * és olly álnokság, mellyet a
Bíráknak is meg kell büntetni;
12. Mert az Istennek tüzes haragja azért fogytig megemésztett
volna, * és minden jövedelmemet elvette volna.
13. Ha az én szolgámnak és szolgálómnak igaz ügyét, kik én velem
pereltek megvetettem;
14.(Mert én mit cselekedhettem * volna ha az erős Isten felkelt
volna az ítéletre? és mikor meglátogatott volna mit feleltem volna néki?
15. Nemde nem ugyan az * teremtette é őtet is, a ki engem anyám
méhében teremtett? és nem ugyan az formált é minket a mi anyánk méhében?)
16. Ha én magamat a szegényeknek kivánságoktól * megtartóztattam,
avagy az özvegynek # szemét fárasztottam;
17. Ha az én étkemnek falatját és magam ettem meg, és hogyha abból
* árva nem ett;
18. Mert gyermekségemtől foga, nálam mintegy attyánál nevekedett az
árva, és az én anyám méhétől * fogva neveltem azt:
19. Ha én csak néztem a ruhátlan veszendő szegényt, és a
szükölködönek nem adtam * ruhát:
20. Ha az ő béfedezett ágyékai engemet nem áldottak, mivelhogy az
én juhaimnak gyapjával melegedett meg:
21. Ha az árva * ellen kezemet felhúztam, noha a városban látnám az
én segítségemet:
22. Az én vállam a lapoczkájáról leesék, és az én karom az ő
forgócsontjáról leszakadjon;
23. Mert az erős Istentől való veszedelemtől * féltem, kinek
nagysága előtt el nem mehettem volna.
24. Ha én az én reménységemet aranyban * helyheztettem, vagy ha az
ersztett aranynak mondottam: Én bizodalmam vagy!
25. Ha én ezen örültem, hogy az én gazdagságom sok volna, és hogy
az én kezem nagy-sok marhát talált volna;
26. Hogyha láttam a napot, mikor fénylenék és imádtam, * vagy a
holdat, vagy az égnek kerekségét.
27. Ha az én lelkem tikon elhitetett engem, és az én szájammal
megcsókoltam vagy az én kezem cselekedte:
28. Mert ez is, a bálványozás a Bíráktól méltán * büntettetik meg;
mert így megtagadtam volna a magasságban való erős Istent.
29. Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és örültem
mikor őtet veszedelem találta elő.
30. (Mert én nem engedtem, hogy vétkezénk az én szájam ebben, hogy
én átkot kértem * volnta az ő lelkére.)
31. Ha mondották az én szlgáim: óh vajha adna valaki a vendégnek
való húsból: mert mi eleget sem ehetünk!
32. Mert a jövevényt ottkin nem hagyom vala hálni, és az én ajtómat
az útonjárónak megnyitom * vala.
33. Ha az én vétkeimet a képmutató emberek módjára * elfedeztem, és
én magamhoz való szerelmemben elrejtettem álnokságomat.
34. Mert jóllehet én erőszakot mívelhettem volna nagy sokakon:
mindazáltal az én házamnépének megutálása ijeszt vala engemet, úgyannyira, hogy
hallgatnék, és a kapun erőszakot mívelni ki nem megyek vala.
35. Kicsoda athatna nékem olly embert, ki az én ügyemet
meghallgatná? Ímé az én beszédemnek summája és az én kívánságom; hogy vagy a
mindenható Isten feleljen meg nékem, vagy az én peresem az ellenem való
vádolást irva adja elő.
36. Elvesszek, hogyha azt az irást vállamon nem hordoznán, és
korona gyanánt fejembe nem tenném!
37. Az lépésimnek számát néki megmondanám és mintegy Fejedelem,
olly bízvást mennék hozzá.
38. Ha ellenem a föld * felkiáltánd, és egyenlőképen az ő barázdái
sírándnak:
39. Ha annak gyümölcsét pénz nélkűl ettem, vagy a föld szántóinak
lelkedet elkeserítettem;
40. A búza helyében teremjen tövis, és az árpa helyében konkoly.
Itt vagyon vége a Jób beszédinek.