29. RÉSZ.
Jób beszéli elébbi boldog állapotját.
Mégis Jób többet kezde szólani az ő értelme felől, mondván:
2. Óh vajha valaki ezt cseledhetné és velem, hogy ollyan lehetnék,
mint az elmult hónapokon, napokban, mellyekben az Isten boldogúl tart vala.
3. Mikor azt cselekszo vala, hogy az ő szövetnéke * az én fejem
felett fénylenék, mellynek világosságánál a setétségben járok vala.
4. A mint valék az én ifjúságomnak napjain, mikor az Istennek
társasága val az én hajlékomban.
5. Még mikor a mindenható Isten valaén velem,és az én gyermekim *
körűltem állnak vala.
6. Mikor az én útaimat vajjal mosom vala, és a kőszikla is * kiönti
nékem az olajt mint a ptakot.
7. Mikor a kapuban megyek vala a városon, és az én székemet az
utczán tészem vala el.
8. Látván engme a gyermekek, elrejteznek vala, még az igen vén
emberek is felkelvén, állnak vala előttem.
9. A Fejedelmek, mikor szólok vala, megtartóztatják * vala
beszédeket, és kezeket szájokra teszik vala.
10. Az ékesenszóló Főemberek elrejtik vala magokat, és az ő nyelvek
az ínyekhez ragad * vala;
11. Mert a melly fül engem hall vala, boldognak mond vala, és a
melly szem lát vala, bizonyságot tészen vala az én ártatlanságom * felől;
12. Mert én a nyomorúság miatt kiáltó szegényt * megszabadítom
vala, az árvát is, és a kinek semmi segítője nem vala.
13. A veszedelemben megtartatott embernek ádása jő vala reám, és az
özvegynek szívét megvígasztalom vala.
14. Az igazságot * felöltözöm vala és az is felöltöztet vala
engemet mint egy palásttal: az én igaz ítéletem fejemet mint egy koronával
ékesíti vala-ű.
15. A vaknak én szemei valék, és annak perit * a kit nem esmérek
vala, jól mehányom-vetem vala.
16. A szűkölödőknek attyatok valék, és annak perit * a kit nem
esmérek vala, jól meghányom-vetem vala.
17. Az álnok embernek zápfogai megrontom vala, és az ő fogai közzűl
* kiütöm vala a prédát.
18. Annakokáért azt gondolom vala; az én fészkemben halok meg, és
mint a tengernek fövénye úgy az én * napjaimat megsokasítom:
19. Az én gyökerem * a folyóviz mellett megszaporodik, és a harmat
az én ágamon nyugszik meg:
20. Az én dicsőségem mint a plánta, úgy lészen én mellettem, és az
én kézívem az én kezemben * erős lészen.
21. A kik én hozzám hallgatnak vala, tőlem várnak vala, és az én
tanácsomhoz hallgatnak vala:
22. Az én beszédem után többet nem szólnak vala e képen az én
beszédem reájok származik vala.
23. És mint a füvek az esőt, úgy várnak vala engem és az ő szájokat
eltátják * vala, mint az alkalmatos időn való esőre.
24. Mikor ő velek tréfálódom vala, nem hiszik vala, és az én
orczámnak világosságát nem vetik vala el.
25. Ha mikor én az ő útjokat választom vala magamnak: ülök vala
elől mint Főember. Továbbá úgy lakom vala mint egy Király az * ő serege között,
mikor az ő bánkodó hadát vigasztalja.