29. RÉSZ.

Jób beszéli elébbi boldog állapotját.

Mégis Jób többet kezde szólani az ő értelme felől, mondván:

2. Óh vajha valaki ezt cseledhetné és velem, hogy ollyan lehetnék, mint az elmult hónapokon, napokban, mellyekben az Isten boldogúl tart vala.

3. Mikor azt cselekszo vala, hogy az ő szövetnéke * az én fejem felett fénylenék, mellynek világosságánál a setétségben járok vala.

4. A mint valék az én ifjúságomnak napjain, mikor az Istennek társasága val az én hajlékomban.

5. Még mikor a mindenható Isten valaén velem,és az én gyermekim * körűltem állnak vala.

6. Mikor az én útaimat vajjal mosom vala, és a kőszikla is * kiönti nékem az olajt mint a ptakot.

7. Mikor a kapuban megyek vala a városon, és az én székemet az utczán tészem vala el.

8. Látván engme a gyermekek, elrejteznek vala, még az igen vén emberek is felkelvén, állnak vala előttem.

9. A Fejedelmek, mikor szólok vala, megtartóztatják * vala beszédeket, és kezeket szájokra teszik vala.

10. Az ékesenszóló Főemberek elrejtik vala magokat, és az ő nyelvek az ínyekhez ragad * vala;

11. Mert a melly fül engem hall vala, boldognak mond vala, és a melly szem lát vala, bizonyságot tészen vala az én ártatlanságom * felől;

12. Mert én a nyomorúság miatt kiáltó szegényt * megszabadítom vala, az árvát is, és a kinek semmi segítője nem vala.

13. A veszedelemben megtartatott embernek ádása jő vala reám, és az özvegynek szívét megvígasztalom vala.

14. Az igazságot * felöltözöm vala és az is felöltöztet vala engemet mint egy palásttal: az én igaz ítéletem fejemet mint egy koronával ékesíti vala-ű.

15. A vaknak én szemei valék, és annak perit * a kit nem esmérek vala, jól mehányom-vetem vala.

16. A szűkölödőknek attyatok valék, és annak perit * a kit nem esmérek vala, jól meghányom-vetem vala.

17. Az álnok embernek zápfogai megrontom vala, és az ő fogai közzűl * kiütöm vala a prédát.

18. Annakokáért azt gondolom vala; az én fészkemben halok meg, és mint a tengernek fövénye úgy az én * napjaimat megsokasítom:

19. Az én gyökerem * a folyóviz mellett megszaporodik, és a harmat az én ágamon nyugszik meg:

20. Az én dicsőségem mint a plánta, úgy lészen én mellettem, és az én kézívem az én kezemben * erős lészen.

21. A kik én hozzám hallgatnak vala, tőlem várnak vala, és az én tanácsomhoz hallgatnak vala:

22. Az én beszédem után többet nem szólnak vala e képen az én beszédem reájok származik vala.

23. És mint a füvek az esőt, úgy várnak vala engem és az ő szájokat eltátják * vala, mint az alkalmatos időn való esőre.

24. Mikor ő velek tréfálódom vala, nem hiszik vala, és az én orczámnak világosságát nem vetik vala el.

25. Ha mikor én az ő útjokat választom vala magamnak: ülök vala elől mint Főember. Továbbá úgy lakom vala mint egy Király az * ő serege között, mikor az ő bánkodó hadát vigasztalja.