27. RÉSZ.

Ismét menti Jób az ő ártatlanságát.

Továbbá kezdé Jób az ő értelmét előhozni, és monda:

2. Él az erős Isten a ki az én igazságomat elrejtette: és a Mindenható a ki keserűséggel illeté az én lekemet;

3. Hogy míg az én lelkem én bennem lészen, és az Istennek lehellése az * én orromban:

4. Az én ajakim nem szólnak * hamisságot, és az én nyelvem nem szól álnokságot.

5. Távol legyen tőlem, hogy titeket igazítsalak: mert én míglen meghalok, az * én tökéletességemből magamat ki nem tagadom.

6. Az én igazságomat * e nyavalyában is megtartom, s el nem hagyom ezt, az én lelkem soha tőle el nem veti azt.

7. Mint az istentelen ember, a * képen ellenségem lészen; és a ki e dologban ellenem támad, ollyan lészen előttem mint az álnok;

8. Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, a ki * telhetetlenségben találtatik akkor, mikor az Isten az ő lelkét kiveszi?

9. Valyon az ő kiáltását az erős * Isten meghallgatja é, mikor szorongattatik?

10. Valyon a Mindenhatóban * gyönyörködteti é ő magát? és segítségre hívja é az Istent minden időben?

11. Ímé tanítlak titeket én, ki az erős Istennek csapása * alatt vagyok, azt nem is titkolom el, minémű szívvel vagyok a mindenható Istenhez!

12. Ímé pedig ti is mindnyájan látjátok: mi az oka tehát, hogy mégis hívságos beszéddel hívalkodtok?

13. Ez az istentelen embernek * jutalma az erős Istentől, és a kegyetleneknek örökségek, mellyet a Mindenhatótól vesznek.

14. Ha az ő fijai megsokasulnak is: * a fegyverre sokasulnak meg és az ő magzatai nem elégesznek meg kenyérrel.

15. Az élő maradékai mindjárt a halálban eltemettetnek, és az ő * özvegyei ő rajta nem sírnak.

16. Hogyha úgy takarná is bé az ezüstöt mint a port, és mint a sárt úgy megsokasítaná is az ő ruháit;

17. A mit készített, az igaz * ruházza magára, és az ezüsttel az ártatlan osztozik.

18. Hogyha a gönczölszekérig felépítené is az ő házát: mégis csak ollyan lészen mint a kunyhó, mellyet a szőlőőőőpásztor csinál.

19. A gazdag meghal * és nem temettetik el; tekinti az mber az ő szemeivel, és ímé nincsen;

20. A rettegéseknek sokasága * üldözi őtet mint a sebes vizek és éjszaka a forgószél lopva elragadja őtet;

21. Felveszi őtet és elviszi a napkeleti szél, melly mint a szélvész sz ő lakhelyéből őtet kiragadja.

22. É képen az Isten reá bocsátja a háborút, és nem kedvez néki, akármint igyekezzék az ő súlyos keze előtt elfutni;

23. Az ő kezeivel * kihányja őtet, és az ő lekhelyéből kisüvölti őtet.