27. RÉSZ.
Ismét menti Jób az ő ártatlanságát.
Továbbá kezdé Jób az ő értelmét előhozni, és monda:
2. Él az erős Isten a ki az én igazságomat elrejtette: és a
Mindenható a ki keserűséggel illeté az én lekemet;
3. Hogy míg az én lelkem én bennem lészen, és az Istennek lehellése
az * én orromban:
4. Az én ajakim nem szólnak * hamisságot, és az én nyelvem nem szól
álnokságot.
5. Távol legyen tőlem, hogy titeket igazítsalak: mert én míglen
meghalok, az * én tökéletességemből magamat ki nem tagadom.
6. Az én igazságomat * e nyavalyában is megtartom, s el nem hagyom
ezt, az én lelkem soha tőle el nem veti azt.
7. Mint az istentelen ember, a * képen ellenségem lészen; és a ki e
dologban ellenem támad, ollyan lészen előttem mint az álnok;
8. Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, a ki *
telhetetlenségben találtatik akkor, mikor az Isten az ő lelkét kiveszi?
9. Valyon az ő kiáltását az erős * Isten meghallgatja é, mikor
szorongattatik?
10. Valyon a Mindenhatóban * gyönyörködteti é ő magát? és segítségre
hívja é az Istent minden időben?
11. Ímé tanítlak titeket én, ki az erős Istennek csapása * alatt
vagyok, azt nem is titkolom el, minémű szívvel vagyok a mindenható Istenhez!
12. Ímé pedig ti is mindnyájan látjátok: mi az oka tehát, hogy
mégis hívságos beszéddel hívalkodtok?
13. Ez az istentelen embernek * jutalma az erős Istentől, és a
kegyetleneknek örökségek, mellyet a Mindenhatótól vesznek.
14. Ha az ő fijai megsokasulnak is: * a fegyverre sokasulnak meg és
az ő magzatai nem elégesznek meg kenyérrel.
15. Az élő maradékai mindjárt a halálban eltemettetnek, és az ő *
özvegyei ő rajta nem sírnak.
16. Hogyha úgy takarná is bé az ezüstöt mint a port, és mint a sárt
úgy megsokasítaná is az ő ruháit;
17. A mit készített, az igaz * ruházza magára, és az ezüsttel az
ártatlan osztozik.
18. Hogyha a gönczölszekérig felépítené is az ő házát: mégis csak
ollyan lészen mint a kunyhó, mellyet a szőlőőőőpásztor csinál.
19. A gazdag meghal * és nem temettetik el; tekinti az mber az ő
szemeivel, és ímé nincsen;
20. A rettegéseknek sokasága * üldözi őtet mint a sebes vizek és
éjszaka a forgószél lopva elragadja őtet;
21. Felveszi őtet és elviszi a napkeleti szél, melly mint a
szélvész sz ő lakhelyéből őtet kiragadja.
22. É képen az Isten reá bocsátja a háborút, és nem kedvez néki,
akármint igyekezzék az ő súlyos keze előtt elfutni;
23. Az ő kezeivel * kihányja őtet, és az ő lekhelyéből kisüvölti
őtet.