26. RÉSZ.
Jób czáfolván a Bildád beszédit, az Isten mindenható bölcsességét
beszéli.
Felele néki Jób, és monda:
2. Bezzeg jól segitél illyen minden erőtől megfozstatott embert! *
megvígasztalál bezzeg illy erőtlen karú embert!
3. Bezzeg jó tanácsot adál nékem bolondnak, és a mi a fő dolog,
velem igen megesmérteted.
4. Valyon kicsoda előtt beszélgetél, és kinek lelke jött ki
belőled?
5. A halottak, és a víz alatt a kik vagynak is megújíttathatnak a
te beszéded által!
6. Ő előtte a földnek gyomra * nyilván vagyon; és a veszedelmes
pokolnak nincsen béfedezője.
7. Kiterjeszti ő az égnek kerekségét az üregen, és földet mint a
semmin úgy függesztette fel.
8. Megköti a vizeket az ő sűrű felhőiben, úgyannyira, hogy a felhők
meg nem hasadoznak alattok.
9. Az ő királyiszékinek színét magtartóztatja, és az ő felhőjét *
reá kiterjeszti.
10. A vizeknek színét * megczirkalmozta, mind a világosságnak és
setétségnek végéig.
11. Miglen az egeknek oszlopai öszverontatnak, és az ő haragja
miatt megmozdulnak.
12. Az ő hatalmával oszlatta el * a tengert, és az ő bölcsességével
a tengernek felháborodott habjait lecsendesíti.
13. Az ő lelkével ékes1tette az * egeket, és a nagy hosszú
csethalat is az ő keze formálta.
14. Ímé ezek az ő útainak részei: de ímé az, melly kicsiny * része
az ő cselekedetinek a mellyet hallunk? Hát az ő nagy hatalmasságának csudálatos
dörgésit ki foghatja meg?