22. RÉSZ.

Elifáz ismét vádolja Jóbot istentelenséggel.

Felele a Témán nemzetéből való Elifáz, s monda:

2Nem használ é az ember az erős Istennek, mikor önmagának használ a bölcs ember?

3. Nemde vagyon é a Mindenhatónak gyönyörűségére, hogy magadat így igazítod? avagy hasznára vagyon é, hogy a te útaidat tökéletesnek mondod?

4. Nemde a te istenitiszteletedért fedd é téged? és te veled azért perel é?

5. Avagy inkább a te * gonoszságod nem sok é? és nincsen vége a te hamisságodnak?

6. Mert zálogot * méltatlan vettél a te atyádfiaitól, és a szegényeket mezítelenekké # tetted.

7. A megfáradt embernek csak vizet sem adál innia, és az éhezőtől * kenyeredet megtiltottad.

8. Annakfelette a hatalmasok bírták ezt a te földedet, és kire nagy tekintet vala, az lakik vala rajta.

9. Az özvegyeket pedig üresen * bocsátottad, és az árváknak karjokat # elrontottad.

10. Annakokáért körülvettek téges a te tőreid, és a hirtelenséggel való félelem rettegtet téged.

11. És a setétség megkörnyékezett, hogy ne láthass: és az árviz ugyan * elborított tégedet.

12. Avagy nincsen é (azt mondod) az Isten az egeknek magasságiban? és tekintsd meg a csillagoknak magasságokat, melly igen magasak.

13. Azért mondod azt: Mit tudhatna az Isten? * Valyon homályban itél é meg?

14. A sűrű felhők az ő rejtekei, és nem lát, és az égnek kerületin szüntelen jár.

15. Nemde, te Jób, amaz elébbi gonosz világnak * ösvényét követed é, mellyen jártak az álnok emberek.

16. A kik az ő idejek előtt kivágattatának: kiknek fundamentomokra az özönvíz kiáradott volt.

17. Kik az erős Istennek azt mondják vala: Távozzál el * tőlünk! S mit cselekedék velek a Mindenható?

18. Kiknek házokat ő megtölté vala e világi jókkal. De az istenteleneknek tanácsok * távo legyen én tőlem.

19. Látván ezt az igazak, * örülének rajta: és az ártatlan ember csúfolja vala őket.

20. Mivelhogy a mi nemzetségünk még ki nem * vágattatott: az ő maradékjokat pedig a kénköves tűz emészté meg.

21. Kérlek azért, az Istennel, alkudjál meg, és légy békességes: mert ezekért következik reád jó állapot.

22. Kérlek, vegyed a törvényt * az ő szájából, és az ő beszédit helyheztesd a te szívedben.

23. Hogyha megtéréndesz * a Mindenhatóhoz: megépíttetel, és ha álnokságot a te hajlékidtól távol üzénded;

24. És ád néked tiszta aranyat, mint a port, és Ofir tartományból való vízben termett tiszta aranyar, mint a követ.

25. És a te tiszta aranyad, ezüstöd és erősséged, lészen a mindenható Isten;

26. Mert akkor a Mindenhatóban magadat gyönyörködteted, és a te orczádat felemeled az Istenhez.

27. Térden állva könyörgesz néki: és téged * meghallgat, és fogadásidat megteljesíted.

28. Mihelyt valami dolgot elgondolsz: Megadatik néked, és a te útaidon a világosság * fénylik.

29. Noha megnyomtak most a nyomorúságok téged, ki kevélyen szólasz Isten ellen: mindazáltal akkor téged alázatost * megtart az Isten.

30. Sőt a bűnöst megszabadítja az ártatlanért, * és megszabadíttatok a te cselekedetidnek tisztaságáért.