18. RÉSZ.

Bildád Jóbot kérkedségéről vádolja, és a hitetleneknek állapotjokról szól.

Felele pedig a Suákh városbeli Bildád, s monda:

2. Mikor akartok e beszédeknek véget vetni? míglen oktattok, hogy azután szóljunk?

3. Mire állittatunk barmoknak? és utálatosok vagyunk a ti szemeitek előtt?

4. Miért szaggatod a te lelkedet haragodban? nemde te éretted elhagyattatik é a föld, és a kőszikla helyéről felszakasztatik é?

5. Sőt inkább az istentelennek is boldogsága * elmúlik, és az ő tüzének szikrája nem fénylik.

6. Az ő hajlékában setét világosság vagyon, * és az ő szövétneke ő bennek elaluszik.

7. Az ő erejének útai szorosak lésznek, és az ő tanácsa * elrontja őtet.

8. Az ő lábai a tőrbe esnek, és mindenkor a hálóban jár.

9. Az ő sarka a tőrbe akad, és megszorítván elhatalmzik rajta a tolvaj.

10. Elrejtetett a földön az ő kötele, és az ösvényen az ő tőre.

11. Minden felől háborgatják őtet * a félelmek, és az ő maga lábai elárulják őtet.

12. Az ő erejének az éhség * lészen rontój: és az ő oldalának nyomorúság készíttetett.

13. Megeszi az ő bőrénak erejét, megeszi, mondom, erejét a keserű halál.

14. Elvétetik az ő sátorából az, a miben reménysége * volt; és azért folyamodik a félelmek Királyához.

15. Az ő hajlékában lakik a félelem, mivelhogy a ház nem övé, és az ő lakhelyére tüzes * kénkő hintetik.

16. Alatt az ő gyökerei megszáradnak, és innét felűl az ő ága levágattatik.

17. Az ő emlékezete * elvész e földről, és nem lészen ő nevezetben az útczákon.

18. Elkergettetik a világosságtól a setétségre, és e föld kerekségéről kiüzettetik.

19. Sem fija nem lészen pedig, sem unokája az ő népe között, és senki nem lészen élő ember az ő lakhelyeiben.

20. Az ő hirtelen napján csudálkoznak az ő maradékai, és a jelen élő emberek megrettennek.

21. Bizonyára illyenek az álnok embernek hajlékai, és illyen annak az embernek lakhelye, ki az erős Istent nem esméri.