18. RÉSZ.
Bildád Jóbot kérkedségéről vádolja, és a hitetleneknek
állapotjokról szól.
Felele pedig a Suákh városbeli Bildád, s monda:
2. Mikor akartok e beszédeknek véget vetni? míglen oktattok, hogy
azután szóljunk?
3. Mire állittatunk barmoknak? és utálatosok vagyunk a ti szemeitek
előtt?
4. Miért szaggatod a te lelkedet haragodban? nemde te éretted
elhagyattatik é a föld, és a kőszikla helyéről felszakasztatik é?
5. Sőt inkább az istentelennek is boldogsága * elmúlik, és az ő
tüzének szikrája nem fénylik.
6. Az ő hajlékában setét világosság vagyon, * és az ő szövétneke ő
bennek elaluszik.
7. Az ő erejének útai szorosak lésznek, és az ő tanácsa * elrontja
őtet.
8. Az ő lábai a tőrbe esnek, és mindenkor a hálóban jár.
9. Az ő sarka a tőrbe akad, és megszorítván elhatalmzik rajta a
tolvaj.
10. Elrejtetett a földön az ő kötele, és az ösvényen az ő tőre.
11. Minden felől háborgatják őtet * a félelmek, és az ő maga lábai
elárulják őtet.
12. Az ő erejének az éhség * lészen rontój: és az ő oldalának nyomorúság
készíttetett.
13. Megeszi az ő bőrénak erejét, megeszi, mondom, erejét a keserű
halál.
14. Elvétetik az ő sátorából az, a miben reménysége * volt; és
azért folyamodik a félelmek Királyához.
15. Az ő hajlékában lakik a félelem, mivelhogy a ház nem övé, és az
ő lakhelyére tüzes * kénkő hintetik.
16. Alatt az ő gyökerei megszáradnak, és innét felűl az ő ága
levágattatik.
17. Az ő emlékezete * elvész e földről, és nem lészen ő nevezetben
az útczákon.
18. Elkergettetik a világosságtól a setétségre, és e föld
kerekségéről kiüzettetik.
19. Sem fija nem lészen pedig, sem unokája az ő népe között, és
senki nem lészen élő ember az ő lakhelyeiben.
20. Az ő hirtelen napján csudálkoznak az ő maradékai, és a jelen
élő emberek megrettennek.
21. Bizonyára illyenek az álnok embernek hajlékai, és illyen annak
az embernek lakhelye, ki az erős Istent nem esméri.