15. RÉSZ.
Elifáz ismét igyekszik Jóbot képmutatással vádolni.
Felelvén pedig a Témán nemzetéből való Elifáz s monda:
2. Valyon a bölcs ember szólna é valami hijábavaló tudományt? és
valami széllel töltené é az ő hasát?
3. Vetekedvén olly szóval melly nem használ, olly beszédekkel
mellyekben semmi haszon nincs.
4. Bizonyára te az isteni félelmet * semmivé akarod tenni; és az
erős Itennel való beszélést nem akarod;
5. Mert a te álnokságodat szájad vallása megmutatja; holott az
istentelenek nyelvét * választottad magadnak.
6. Téged a te szájad kárhoztat, nem én; és a te ajakid ellened
tanúbizonyságot tesznek.
7. Avagy te születtél é először az emberek között? avagy a halmok *
előtt formáltattál é?
8. Avagy te érted é * az Istennek titkát? és a bölcseséget csak
magadnak tulajdonítod é?
9. Mit tudsz te, a mit * mi nem tudunk? mit értesz ollyat, a mi
nálunk nem volna?
10. Mind ősz, mind * elvénhedett ember vagyon mi közöttünk, idővel
korosb a te atyádnál.
11. Avagy kicsinyeknek tetszenek é néked az erős Istennek
vígasztalásai? avagy valami te előtted elfedezte é azokat?
12. Micsoda csalja meg a te szívedet? és mit arányoznak a te
szemeid?
13. Hogy illyenképen az erős Istenre haragszol, és illyen
beszéedeket szólasz a te szájaddal.
14. Micsoda az ember, hogy ő magát tisztának * állíthatná? és az ,
a ki asszonytól születik, hogy ő magát igaznak mondhatná?
15. Ímé az ő szentire tökéletes * állhatatosságot nem bízott, és az
Angyalok is nem tökéletes tiszták # az ő szemei előtt;
16. Mennyivel inkább az utálatos és dohos ember, a ki mint a vizet,
úgy szomjúhjozza az * álnokságot.
17. De én megmondom néked, s halld meeg beszédemet: mert a mit én
láttam, azt én előszámlálom.
18. Mellyet a bölcsek is hirdetnek, és azt nem titkolják, úgymint,
az ő attyoktól vett dolgot.
19. Kiknek egyedűl adatott vala a föld, és ő közöttök semmi idegen
ellenség által nem megyen vala.
20. Az istentelen minden ő napjaiban önmaga magát bánattal *
megemészti: és az ő esztendeinek minden idejében mellyek elrejtettek a
kegyetlentől.
21. A félelemnek * súgása vagyon az ő fülében, hogy a békességnek
idején a pusztító reá jő.
22. Nem hiszi, hogy a nyomorúságból megtérhessen; mikor ott állnak
is, hiszi, hogy ő a fegyverre rendeltetett.
23. A kenyérért * bujdosik, mondván: Hol találjak? és tudja, hogy
készen s közel vagyon hozzá a setétségnek napja?
24. Háborgatják őtet a nyomorúság és szorongató veszedelem, melly
elhatalmazik ő rajta, mint a fegyveres sereggel felkészült Király;
25. Mert az erős Isten ellen nyujtotta ki karját, és a Mindenható
ellen keményítette meg magát!
26. Ki az ő nyakára siet, és az ő hízott testére, és az ő temérdek
paizsa ellen;
27. Mert béfedezte az ő orczáját * kövérséggel, és az ő hasát a
kövérség miatt ránczba ütötte.
28. És lakozott az elromlott városokban, és a puszta házakban,
mellyek rakásban romlandók valának.
29. Meg nem gazdagúl, és az ő gazdagsága meg nem állhat, és a
földön ezek által az ő gyökereit ki nem terjeszti.
30. Nem távozhatik el a setétségtől, és az ő gyenge csemetéjét a
láng elsüti: és továbbá az ő lelkét kiadván, e világból kimulik.
31. Ne hidjen a hívságnak, a ki megcsalattatik: mert e félének
jutalma csak a hívság.
32. Nem az ő idejében telik el * élete napja, és az ő csemetéje meg
nem virágzik.
33. Mert az Isten, mint a szőlőnek egresét, úgy elveszti
hatalmasúl; és mint az olajfának virágit, úgy elhányja * őtet.
34. Mert a képmutatók gyülekezete elpusztúl, és tűz emészti meg
azoknak sátoraikat, a kik ajándéknak örülnek.
35. Mert az ő hasok bántást fogad, és álnokságot szűl, * és
csalárdságot szerez.