11. RÉSZ.
Sófár Jóbot kémutatással a vakmerőséggel vádolja, és megbánásra
inti.
Felele Jóbnak a Naámabeli Sófár, s monda:
2. A vagy nem kell é megfelelnünk a te sok beszédidre? avagy a
csácsogó ember lehet é igaz?
3. A te hazugságid miatt az embereknek kell é hallgatniok? És nem
kell é senkinek szégyennel illetni tégedet, ki egyebeket csúfolsz?
4. Mert azt mondád: Tiszta * az én életem, és tiszta vagyok a te
szemeid előtt.
5. De vajha az Isten szólana, és megnyitná ajakit te ellened!
6. Hogy megjelentené néked az ő elrejtett titkos bölcsesége által,
hogy a te hamisságodnak kétszer nagyobb büntetést érdemlenéd a törvény szerint,
melly dolgot végy eszedbe, ha az Isten meg akarna büntetni, hogynem mint e
jelenvaló bünttésed.
7. Valyon az Isten bölcseségének mélységét megtalálhatod é? avagy a
Mindenható bölcseségének mindenestől fogva végére mehetsz é.
8. Melly magasabb a magas egeknél, s mint cselekedhetel tehát?
mélyebb minden mélységnél, s miképen mehetsz végére?
9. Hosszabb annak mértéke a földnél; és szélesebb a tengernél.
10. Ha ki akar vágni, vagy bérekeszteni, vagy egybegyüjteni;
kicsoda állhat néki ellene?
11. Holott ő jól esméria * csalárd embereket, és jól látja az
álnokságot; hogy lehetne azért, hogy ezt eszébe nem venné?
12. Hogy a bolond legyen értelmes ember: az ember, mondom, melly
tudatlanságban születtetik, mint a vadszamárnak fija?
13. Ha a te szívedet hozzá készítetted: a te kezeidet ő hozzá
kiterjesszed.
14. Ha álnokság vagyona te kezedben: messze távoztasd azt, és ne
hagyjad, hogy a te hajlékidban lakozzék * a gonoszság.
15. Akkor, mikor a bűnből felemelénded a te orczádat: kétség nélkűl
erős lészesz és nem * félsz;
16. Mert a te háborúságidról elfelejtkezel, és mint a meg nem
térendő elfolyt vizekről, úgy emlékezel meg.
17. És a délszínnél fényesebb * időd támad, a nyomorúságból
kirepülsz, és a reggeli világossághoz hasonlatos lészesz.
18. Bízzl azért míglen a reménység tart! hogyha a te életedet
megvizsgálándod; bátorságban * nyughatól.
19. És mikor nyugszol, senki meg nem rettent * tégedet: sőt sokan
néked könyörögnek.
20. A gonoszoknak pedig kevély tekintetek * elfogy, mikor a
megszabadulásnak úta elvétetik tőlök, és az ő reménységek az ő halálokkal
együtt elvész.