10. RÉSZ.

Jób panaszolkodik nyomorúságáról.

Az én lelkem útálja életemet, az én panaszolkodásomat elhagyom; és az én lelkem keserűségében szólok.

2. Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; sőt add tudtomra nékem, miért perlesz velem?

3. Avagy jónak tetszik é néked, hogy megnyomorítasz? hogy a * te kezed munkáját megutálod? és hogy a gonoszoknak tanácsokat jóvá hagyod?

4. Valyon tesi szemeid vagynak é néked? úgy ítélsz é te, mint az ember ítél?

5. Avagy hasonlatosok é a te napjaid az embernek napjaihoz? avagy a te esztendeid hasonlatosok é az ember idejéhez?

6. Hogy az én álnokságomról tudakoznál, és az én bűnöm felől értekeznél?

7. Jól tudod te magad, * hogy én nem vagyok # gonsoz ember; mégis mindazáltal nincsen, a mi kezedből kiszabadíthatna.

8. A te kezeid keserűséggel illetnek engemet, mellyek engemet * teremtettek: mindazáltal mégis egyaránt körülöttem vagynak azok, a mellyekkel el akarsz veszteni engemet.

9. Emlékezzél meg, kérlek, hogy mintegy sárt úgy csináltál engemet, ismét porrá tennél é engemet.

10. A vagy nem úgy döntöttél é engemet mit a tejet? és mint a sajtot megoltottál engemet?

11. Bőrrel és hússal körülvettél engemet, csontokkal és inakkal béfedeztél engemet;

12. Élettel és irgalmassággal megajándékoztál engemet; és a te meglátogatásod tartá meg az én lelkemet!

13. És noha ezeket a te szívedben elrejtetted: mindazáltal tudom, hogy mind ezekről megemlékezel:

14. Nemde mihelyt gyarlóságból * vétkezem, eszedben tartod é? és az én álnokságomtól nem # tisztítasz é meg engemet?

15. Ha istentelen vagyok: jak * nékem; ha igaz # vagyok is, fejemet fel & nem emelhetem: elégedjél meg azért az én gyalázatommal, és tekints az én nyomorúságomra;

16. Mert nevekedik az, és mint a kegyetlen oroszlán, * úgy kergetsz engemet, és ismét csuda fájdalmakat bocsátasz én reám.

17. Megújítod a te haragodnak * bizonyságit én előttem, megöregbíted a te bosszúállásodat ellenem, mellyek mintegy különb-különb seregek engemet ostromlanak.

18. De miért hoztál ki * engemet az én annyámnak méhéből? óh vajha megholtam volna, és szem engemet nem látott volna!

19. És volnék, mintha soha nem lettem volna; az én anyámnak méhéből midjárt a koporsóba vitettem vona!

20. Valyon nem szünik é meg az Úr egy kevéssé az én életemnek napjaiban? S nem veszi é el rólam a kínt, hogy egy kevéssé megnyugodnám?

21. Minekelőtte oda mennék, honnét meg nem jőnék; a setét földbe tudniillik, és a halál árnyékának helyére;

22. A setét földbe, melly ollyan mint a setét homály, és a halálnak árnyéka, és a mellyben viszontagsággal való világosság nincsen, és akármelly világos legyen is, ugyan hasonlatos a homályhoz.